XIX. fejezet

Jól áll neki a halál

„Vannak, akik túl érdekesek ahhoz, hogy meghaljanak.” Seth Grahame-Smith

Lio az erdő egy eldugott részén kissé nehézkesen kifújta a levegőt és megtörölte a homlokát, hogy aztán a frissen betemetett földre pillantson.

• Néha okosabb lenne a részemről egyből a szükséges varázslatot végrehajtani és csak utána gondolni arra, hogy másik mód is van rá – mormolta saját magának letörten. Tudva, hogy ennek következtében, akkor néhány felesleges perctől kímélte volna meg magát. Elhatározta, hogy legközelebb így is fog tenni, bár sejtette, hogy pont, akkor nem fog eszébe jutni ezen elhatározása. Egyébiránt azért tartózkodott az erdő közepén, mert Hayley-től megtudta a szükséges információkat. Ez persze még nem lenne ok arra, hogy egy betemetett és friss sír fölött álljon. Az már inkább, hogy a vérfarkas lány menthetetlen sérüléseket szenvedet el, amikből azért talán felgyógyult volna. Viszont Lio nem felejtette el azt, hogy Hayley volt az, aki segített Tylernek és ennek a közreműködésnek hála a legjobb barátainak a gyermekei veszélybe kerültek. Ezt, pedig nem engedhette meg még egyszer. Így aztán a vérfarkas lány azt kapta, amit ezek után a súlyos tettek után érdemel bárki. Amikor Lio szépen elegyengette a földet, megcsörrent a telefonja.
• Elijah? Történt valami Klausszal vagy Kollal? Vagy esetleg Rebekah zuhant vissza a depresszióba? – érdeklődte a fekete hajú férfi segítőkészen sorolva a lehetőségeket a hívás okára vonatkozóan.
• Kol és Prue – válaszolta az ős tényközlően.
• Összevesztek? – sóhajtott Lio fáradtan.
• Igen, azonban van egy sokkal nagyobb problémánk is ennél – pillantott ideges bátyja szemeibe Elijah aztán testvére és a nő hűlt helyét vették szemügyre mindketten. Nem hitte volna egyikük sem, hogy Merlin ilyen büntetést eszelne ki Prue ellen. Bár a nő azt mondta, hogy az apjától bármi kitelik, de azért ez mégis abszurd volt. Legalábbis Elijah szerint. Akinek a véleményét Klaus is osztotta.
• Csak nem megölték egymást? Vagy inkább másokat? Az rájuk sokkal jellemzőbb lenne, de ugye nem volt nagy tömeg mészárlás? Náluk az néha igazán elfordul – cáfolta meg saját elképzelését Lio azon nyomban, amint az elhangzottak tőle.
• Nem, nem. Merlin egy varázslattal elaltatta és eltüntette őket, aztán amilyen hirtelen jött úgy távozott is – árulta el a problémát az ős. A fekete hajú férfi a vonal túloldalán idegesen levágta az ásóját a fölbe észre sem véve, hogy ez által csak pár milliméterrel tévesztette el a saját lábát.
• Hol vagy? – kérdezte végül Lio komoran.
• A villa előtt – felelte az ős nyugodtan.
• Van veled valaki? – érdeklődte a fekte hajú férfi.
• Klaus.
• Akkor gyertek Prue házához, és ott remélhetőleg kitalálunk valamit – mondta végül Lio, mivel jobb ötlet hirtelen nem igazán jutott eszébe. – Vajon már megint mit talált ki? – célzott Merlinre a boszorkánymester eltöprengve, amint letette a telefont. Remélte, hogy legjobb barátnője és az ős jól vannak, mert azért eléggé aggasztó volt az, amit Elijah közölt vele. Merlin nyilván meglátta őket veszekedni és valami szerinte jó, nekünk drasztikus lépésre szánta el magát. Igazán csak a probléma van mindig vele, gondolta Lio gondterhelten. – Oh, ez közel volt – pillantott le a földre, mivel csak most vette észre, hogy hová is fúródott az ásó feje. Bízott abban, hogy Prue és Kol keresése is ilyen eredménnyel fog zárulni, vagyis jó vége lesz. Persze tudta, hogy az túlságosan is egyszerű lenne az ő esetükben pedig valahogy soha sem alakultak úgy a dolgok.

Lance készített magának egy szendvicset, aztán a nappaliba lépve arra készült, hogy elfoglalja magát, addig, amíg Prue, Lio vagy Ric visszatérnek. Sejtette, hogy a nő elment kiszellőztetni a fejét az alvás után és ennek legjobb módja egy kellemes séta a mystic fallsi erdőben. Ami egy embernek veszélyes lenne, de Prue-nak aligha fog megártani bármilyen formában is érkezzen a veszély. Lióval kapcsolatban tudta, hogy barátja még mindig Hayley-t kérdezi ki, de a szőke hajú férfi a maga részéről nem igazán hitte, hogy a vérfarkas lány bármit is tudni azon kívül, amit már elmondott fekete hajú barátjának. Szóval ezért remélte, hogy nemsokára megölheti őt. Nem hitte, hogy Lio már megelőzte volna őt ezzel kapcsolatban, mert legjobb barátja nem igazán volt vérengző típus. Lance remélte, hogy a történelem tanár küldetése sikeres lesz és Damon legjobb barátja, testvére és szerelme közreműködésének hála lassan meg fog békélni a helyzettel.

A szőke hajú férfi morcosan bámult a nappali kanapéját orvul elbitorlóra, vagyis a feltűnően letört és erősen búslakodó Lexi-re.

• Mond, mégis meddig maradsz még itt? Máshol nem tudod folytatni az önsajnálatodat? Tudod, igazán meglennék idegesítő jelenléted nélkül is – morogta a szőke hajú férfi és a válaszra nem is igazán várva, kezdte el fogyasztani ételét. Remélve, hogy a nő veszi a célzást is, felszívódik. Nem tette meg.
• Maradok, mert Merlin mester megkért rá – érkezett a határozott felelet.
• Már csak ez hiányzott! És ezúttal milyen küldetést kaptál a szentimentális főnöködtől? – húzta el a száját Lance bosszankodva.
• Semmi közöd hozzá – válaszolta Lexi tartózkodóan.
• Igenis van hozzá közöm! Ha Stefan vagy Damon miattad, akad ki, akkor Prue sem lesz túl boldog, ami remélem megérted, engem se tenne azzá – közölte véleményét a szőke hajú férfi.
• Stefan kezd egyenesbe jönni az után, amit a fiad tett vele és nem akarom, hogy ismét olyan legyen, mint régen. – tért egy másik témára a vámpírnő.
• Remek. Úgy érzem ismét csak rátértünk a vádaskodó részre. Szuper – jegyezte meg Lance cinikusan. Amikor Lexi és ő egy helységben tartózkodtak ez a rész valahogy mindig elkerülhetetlenné vált. Egyszerűen a természetük nem fért meg egymás mellet. – Az előbb, mikor azt mondtad, hogy nem akarod, hogy Stefan olyan legyen, mint régen ugye még véletlenül sem arra céloztál, hogy nem akarod, hogy olyan legyen, mint Prue? – tette hozzá pontosan tudva, hogy Lexi valóban arra gondolt.
• Ami igaz az igaz – ismerte el csak a tények kedvéért az érintett. - Viszont te is tudod, hogy nem azzal van a bajom, hogy Prue olyan, amilyen, hanem azzal, hogy Klaus egyik felelőtlen lépése miatt Stefan most szenved.
• Stefan mindig szenvedet, mert te soha sem volttál képes arra, hogy normálisan megold a gondjait – nézett Lance egyre fokozódó haraggal a vámpírnőre. Egyáltalán nem volt kedvére való az, amiket Lexi mondott.
• Én mindent megtettem – állt fel a vámpírnő hevesen állítva igazát.
• És Damonnel még annál is többet – gúnyolódott a szőke hajú férfi.
• Hogy mered?! – ripakodott rá Lexi indulatosan Lance-re és a lépcsőhöz vágta a férfit. Aki nemes egyszerűséggel kitörte a nyakát és arrébb lökte az ideiglenesen halott vámpírnőt.

Ezen utolsó momentumra a megérkező Elijah-nak, Klausnak és Liónak igazán remek rálátása nyílt.

• Lance muszáj volt megölnöd Alexiát? – kérdezte a fekete hajú férfi némileg rosszallóan. Valamint értékelte volna, ha legjobb barátja nem most szánja rá magát a szokásos veszekedési adagjára a szőke hajú vámpírlánnyal és ennek következtében nem öli meg. De ezek valahogy soha sem valósultak meg. És mivel felhívta a többieket arról, hogy legyenek szívesek ide fáradni tényleg nem volt elragadtatva a fejleményektől. Mivel sejtette, hogy azok még azzal sincsenek tisztában, hogy Lexi életben van, nemhogy a rá vonatkozó többi dologgal.

Klaus egyáltalán nem volt elragadtatva attól, hogy a szőke hajú férfival kell egy szobában, lakásban, városban és úgy amblokk egy földrészen tartózkodnia, mivel továbbra sem vált kívánatosabbá a jelenléte a számára. Viszont most figyelmen kívül kell hagyni ezt, ha vissza szeretné kapni az öcsét és Prue-t. Kol minden ellenére a testvére volt. A nő meg az unkaöccseinek az anyja, valamint az a személy, aki oly sok évvel ezelőtt megmentette őt a vérfarkasoktól. Ennyivel igazán tartozik mindkettőjüknek.

Elijah aggódott a Merlin közreműködésének hála titokzatos módon eltűnt személyek miatt. Főleg most, hogy Mordred és Silas megkezdték az ébredésüket, így a biztonságuk nem igazán volt biztosítva. Nem tudta pontosan, hogy mennyi idő még az évezredes álmukból visszatérő személyek felébredjenek, és aztán megtalálják őket, de úgy vélte legyen ez bármennyire hosszú, avagy inkább rövid idő nekik egyik sem fog kedvezni és kegyelmezni meg még úgy sem. Ezért örült korábban Prue jelenlétének, mert bár tudta, hogy részben ő miatta fogják megtámadni őket, mégis szinte ő az egyetlen személy, aki ezzel egy időben a védelmükben is segédkezni tud.

• Ő kezdte az egészet mindenféle ostobasággal! – mutatott a kérdezett vádlón a hullára, aki természetesen nem tudott védekezni ez ellen, mert ha ébred lett volna, akkor nyilvánvalóan megteszi.
• Hát persze, de ugye tudod, hogy okos enged… - hagyta függőben a mondatott Lio magyarázatképpen arra vonatkozóan, hogy hogyan is kellet volna viselkednie legjobb barátjának. Persze tudta, hogy Lance soha sem tudta szabályozni a kitöréseit és nem most fogja elkezdeni.
• … vérfarkas szenved? Hát mazohistának tűnök? – vont össze a karjait a mellkasa előtt a szőke hajú férfi duzzogva. Nem értette mire fel ez a herce-hurca csak azért, mert ideiglenes hatállyal kivonta a forgalomból Lexi-t.
• Csak takard le a hullát – sóhajtott a fekete hajú férfi, mivel tudta, hogy a vita teljesen felesleges lenne és ő egyébként sem volt az a típus, aki azt kezdeményezni fogja. Barátja vállat vont és teljesítette, amire megkérték.

• Oké, egyébként hogyhogy beugrottatok? Nem, mintha bánnám… - vetett egy óvatos oldalpillantást a fiára Lance, aki elutasítóan hűvösen viszonozta azt.
• Merlin egy varázslattal elküldte az akkor éppen eszméletlen Prue-t és Kolt valahova – válaszolta Elijah a maga tárgyilagos stílusában.
• Mi? És hova? – lepődött meg a szőke hajú férfi. Tudta, hogy Merlin készül valamire a nő büntetés kapcsán, de nem értette, hogy ahhoz miért kell elküldeni valahová a nőt, ráadásul Kollal együtt.
• Fogalmam sincs. Reméltem, hogy ti tudni fogjátok – felelte az ős és kérdőn pillantott Lióra, aki láthatóan a gondolataiba merült.
• Túl sok hely van, ami szóba jöhet. Ezért volt az, hogy örültem volna neki, ha életben találom Alexit és megkérdezhetem tőle, mivel feltehetően, bár nem teljesen bizonyosan, ő is tud erről – nézett kissé neheztelően legjobb barátjára. Nem tudta, hogy a vámpírnő itt van, de amikor meglátta, akkor tényleg szóba jöhetett volna ez a lehetősége. Viszont Lance kirohanása miatt most várniuk kell.
• Nemsokára magához fog térni nem kell adnod a morcit! Egyébként is azt sem volt hajlandó elárulni, hogy miért van itt – emelte fel a kezeit védekezően a szőke hajú férfi.
• Biztos mondott valamit, elvégre nem szokásod ok nélkül kitörni a nyakát – jelentette ki a fekte hajú férfi szárazon. Tudva, hogy Lance és Lexi valamin csak összevesztek, ami ez után ehhez a tettleges eredményhez vezetett.
• Ja, a szokásos. „Jöttem megmenteni Stefant a szenvedéstől és Damont… saját magától” – utánozta csúfondárosan a vámpírnő hangját a szőke hajú férfi.
• A fiúk még mindig nem tudják, hogy a Merlin küldötte igaz? – mormolta Lio, mintegy saját magának eltöprengve.
• Persze, hogy nem – legyintette Lance könnyedén.
• Merlin most azért küldte ide az egyébként tudomásom szerint halott Alexiát, hogy figyeljen Stefan-ra és Damonra? – érdeklődte Elijah és Klaus is kíváncsi pillantással várta a feleletet.
• Még sokkal régebben jött és már akkor ez volt a küldetése – válaszolta a szőke hajú férfi készségesen.
• De Damon megölte – vette ellen Klaus arra célozva, hogy akkor hogyan is lehet életben, vagyis most éppen ismét ideiglenesen halott a vámpírnő. Most egyáltalán nem érdekelte, hogy ezért beszélgetésbe kell bonyolódnia egy olyan személlyel, akit látni sem akar.
• Dehogy ölte meg! Legalábbis végletesen nem. Mivel úgy csak Merlin tudja megölni, ahogy engem csak Prue és így tovább… - adta meg a nyilvánvaló magyarázatott Lance.
• Szóval, ha valaki esküt tesz a mágia őrzőinek egyikének, akkor őt utána csak és kizárólag azaz őrző ölheti meg? – húzta fel a szemöldökét Klaus megértve apja célzását.
• Pontosan – ismerte el Lio.
• Te tudtad ezt? – fordult testvéréhez a hibrid.
• Természetesen tisztában voltam vele, hogy mit jelentett az, amikor hűséget esküdtem Prue-nak – felelte Elijah nyugodtan. Ekkor Rebekah sietett be az ajtón, akin mostanában igazán gyakori zaklatottsága ismét visszatérni látszott.

• Mi történ? Kol és Prue tényleg eltűntek, mert Merlin elvarázsolta őket valahová? – kérdezte erősen aggódva a szőke hajú ős. A mostanában vele megtörtént dolgok után ez már igazán nem hiányzott neki.
• Ülj le húgom – tanácsolta Elijah nyugodtan. Rebekah pedig leült két bátyja közé és továbbra is várta a választ.
• Igen, eltűntek – adta meg végül a feleletet Klaus és nagyon bízott abban, hogy húga nem most fog ismét összeomlani, hanem megpróbálja későbbre halasztani azt, ami így is, úgyis elkerülhetetlen lesz a részéről.
• De Merlin miért tenne ilyesmit velük? – kérdezte a szőke hajú ős értetlenül és kezeit ideges mozdulatokkal tördelni kezdte.
• Mert megteheti – válaszolta Lance szárazon, amitől Rebekah csak még zaklatottabb lett. Elijah megfogta húga kezeit, aki ettől kis mértékben megnyugodott.
• A többiek is nemsokára itt lesznek – tért át egy másik témára Lio, aki már értesítette az érintetteket. Rebekah erre kissé megnyugodott, de aztán eszébe jutott, hogy elnézést kell majd kérni Damontől és Stefan-tól is. Ami nem igazán ígérkezett egyszerű feladatnak. - Sarah? – érdeklődte szőke hajú legjobb barátjától merre is van a vörös hajú lány. Aki nem igazán volt hajlandó eltávolodni Prue közeléből, de nyilván Morgana erre kérte. És amit Morgana kér, azaz amazonoknál törvény.
• Oké, az jó lesz, bár akkor a hullát arrébb teszem – jegyezte meg Lance és gyorsan a nappali sötét részére helyezte a testet, mert nem akarta, hogy mindenki elborzadva kérdezősködjön. – Egyébként Mókuska elment asztalt venni – tette hozzá azt, hogy most hol is lehet a vörös hajú lány.
• Mi történt a mostanival? – kérdezte Lio aztán vetett egy pillantást az a számára eddig takarásban lévő bútora. Persze el tudta képzelni, hogy Lance és Lexi veszekedés közben tették tönkre.
• Egyébként sem volt neki sok hátra, de amikor Prue rácsapott menthetetlenül beadta a kulcsot – adta meg a választ szőke hajú legjobb barátja.

• Szükséged lesz valamelyikünk vérére? – érdeklődte Klaus Liótól. Tudva, hogy a boszorkányok és velük együtt a boszorkánymesterek milyen dolgok segítségével végeznek kereső varázslatot.
• A legjobb Damon vagy Stefan vére lenne. Már meg ne bántódjatok csak úgy, biztosabb lenne a keresés és erősebb is, mert egyenes ágon történne – válaszolta a boszorkánymester komolyan a két ősre pillantva.
• Damon szerinted ide fog jönni? – hitetlenkedett a hibrid. - Lehet, hogy a közelmúltban nem éltem közéletet, de nehezen tudom elhinni, hogy szívességet tenne Kolnak. Pont Kolnak… úgy értem utálják egymást… – tette hozzá gúnyosan, mivel ez még igazán kevésbé fedte az igazságot. Öccse és Damon egyszerűen ki nem állhatták egymást.
• Ez lehetséges, de nem csak Kolról van szó, hanem Prue-ról is – jegyezte meg Elijah elgondolkozva.
• Akire tudomásom szerint szintén haragszik, mert nem ismerte fel, amire mi is a magyarázat? – fordult követelően Lance és Lio felé Klaus. Igazán nem értette, hogy Damon és Stefan, akkor miért is nem ismerték fel a tulajdon édesanyjukat, mert öcsére vonatkozóan nyilvánvaló volt miért nem volt boldog egymásra találás, de a nőé kissé érthetetlenek tetszett.
• Meredith, amikor elrabolta a fiúkat megkötötte az erejüket és az elméjüket is, így nem emlékeztek a korábban történtekre és szinte emberek lettek – adta meg rá a magyarázatott Lio.
• De Damon tudomásom szerint már első pillanatban megbízott benne – vetette ellen az ős.
• Azért, mert bár az emlékeit homály fedte, de ez nem vonatkozott az érzéseire. Az érzéseket nem lehet eltörölni még varázslattal sem. Főleg, ha egy olyan különleges kapocsról van szó, ami egy anyát és az ő gyermekét köti össze egymással – válaszolta Lio lágyan. Elijah és Klaus inkább nem mondtak semmit az anyai szeretettről, mert abban nem igazán volt részük, de azért mindketten sejtették, hogy Prue számára mennyire fontosak is lehetnek a gyermekei.
• De ez a varázslat Meredith halálával nyilvánvalóan megszűnt – jegyezte meg a hibrid, aki azért ennyire tisztában volt a varázslatok mibenlétével.
• Az a gond, hogy túl sokáig volt fent a varázslat és én nem vagyok elég erős, hogy károsodás nélkül feloldjam. Prue meg fogja tenni, amint visszatér – mondta Lio sóhajtva és sajnálkozva a probléma miatt.
• Más is képes lenne rá – kulcsolta össze a karjait Klaus tényközlően.
• Merlin vagy Morgana? Nem jó ötlet. Láttad, hogy Merlin milyen… radikálisan viszonyul a dolgokhoz és nem hinném, hogy pont ebben segítene nekünk. Morgana meg… maradjunk annyiban, hogy kiszámíthatatlan. Mindenestre én most előkészítem a kereső varázslatot és meglátjuk mi sül ki belőle, bár nem hiszem, hogy működni fog – jegyezte meg Lio és a dolgozószobába vonult.

Közben megérkezett a lelkes Sarah, aki a konyhába lévő összeráncolta a homlokát, mert meglátta a letakart hullát. Ugyanis nem hitte, hogy Lexi ilyen könnyen elment volna és, amikor körbepillantott, akkor észrevette a sötét részen letakart kupacot.

• Mi történt? – kérdezte érdeklődve és megkezdte az asztal összeszerelését. Igazán nem az ő feladata volt az, hogy aggódjon a nőért. Ő csak Prue és a gyermekei jólétéért felelt, nem, pedig Merlin egyik szolgájáért, aki egyébként is csak futólag ismert.
• Lexi-nek és nekem nem egyezett meg a véleményünk a fiúk egyes cselekedeteivel kapcsolatban – válaszolta Lance vállat vonva. - Egy kerek asztal? Komolyan? – pillantott a nevezett tárgyra a szőke hajú férfi mereven. Annyi régi emlék jutott eszébe ezzel kapcsolatban. Jó és rossz is egyaránt, de inkább előbbi.
• Prudence úrnő szerinted nem fog örülni neki? – érdeklődte a vörös hajú lány aggodalmasan.
• Ne aggódj, nem lesz mérges vagy ilyesmi – mormolta Lance epésen továbbra is az asztalt figyelve. Tudta, ha a nő észreveszi, akkor jobb esetben csak mérgesen odavág valamit Sarah-hoz, rosszabb esetben meg nemcsak az új asztalt szabdalja apró darabokra, hanem a vörös hajú alakváltót is. Leginkább azért, mert ez a tárgy csak Arthur-ra emlékeztette és ezeket az emlékeket – legyenek akár jók, akár rosszak – mélyen elzárta a tudata legmélyére, mert azok csak arra emlékeztették, hogy mi is történt bátyjával.
• Lance már megint egy kerek asztal? – kérdezte a belépő Lio komolyan fordulva legjobb barátja felé.
• Nem én voltam most se, ahogy régen se! Nem tehetek róla, hogy Arthur megfogadta azt a tanácsomat, amit én csak viccnek szántam – vágta rá az érintett duzzogva. Ugyanis emlékezett rá, hogy az, akkor még élő barátja megkérdezte, hogy szerinte mi lenne a megfelelő annak kifejezésére, hogy mindenki egységes. Ő meg humorosan rávágta, hogy egy kerek asztal, mert a körül mindenki egyenlőnek látszik. Arthur pedig komolyan vette a tanácsát.
• És ez lett belőle – csóválta meg a fejét Lio nosztalgikusan megérintve az asztalt. Ami annak ellenére, hogy kinézetét tekintve szinte teljesen eltért attól, ami a régen volt Camelotban, mégis valahogy hasonló volt. A szimbolikája mindenestre most is érvényesülni látszott. Legalábbis a fekete hajú férfi remélte, hogy így lesz. Mert Lance vicces megjegyzése ellenére használt.

• Megtaláltátok őket? – sietett be a házba Stefan erősen aggódva. Mögötte Caroline próbálta tartani vele a lépést, aki igazán nem értette, hogy legjobb barátja miérti is aggódik ennyire Kol épsége miatt, mert Prue-t részben annak vélte, hogy Damon és a nő igazán jó barátok lettek. Viszont az ős miatti aggódás teljesen érthetetlen volt a számára. Rebekah bűntudatosan pislogott fiatalabb unokaöccse irányába, akit annyira lekötött a szülei miatti aggódás, hogy ezt észre sem vette, pedig általában több szociális érzéket mutatott az ilyesmi felé.
• Még el sem kezdtük keresni őket – válaszolta Klaus ingerülten, mert azért nagyobb hatékonyságot remélt volna. Jeremy is megérkezett Elenával együtt.
• Hát ti? – érdeklődte Caroline kissé csodálkozva azon, hogy a hasonmás is eljött. Mert az ősök jelenléte igazán egyértelmű volt tekintve, hogy mégiscsak egyik testvérükről volt szó.
• Bonnie mondta, hogy hozzam el Prue-nak Quetsiyah nyakláncát – mutatta fel az ékszert a Gilbert fiú.
• Ez csontból van? – kérdezte a szőke hajú vámpírlány kissé kiakadva.
• Emberi csontból, hogy pontosak legyünk – vette át az ékszert Lio finoman a kezébe fogva azt.
• Hátborzongató – értett egyet barátnőjével Elena megborzongva.
• Prue hol van? – kérdezte Jeremy, mert szeretett volna beszélni a nővel. Egyrészt Bonnie-val kapcsolatban, aki próbált megbarátkozni új erejével. Másrészt meg szerette volna kérdezni a nőtől, hogy meddig fog még a fejében látni, mert azok az információk, amiket onnan megtudott nagyon is meghökkentők voltak. Ilyen volt Damon és Stefan szüleinek valódi kiléte. Amit a Gilbert fiú magában tartott, főleg mivel érezte Prue-nak mennyire fájt, amikor Meredith elvette őket tőle. Az érzésbe Jeremy szinte beleroppant, pedig sejtette, hogy csak egy részét kapta meg.
• Merlin elküldte őt valami ismeretlen helyre Kollal együtt – mérgelődött Lance.
• Akkor ezért nem látok most a fejébe – sóhajtotta a Gilbert fiú némileg megkönnyebbülten, de ezzel együtt el is szégyellte magát, mert annyira azért nem akarta, hogy a nő távol legyen.
• Még mindig nem tudta kikapcsolni? – ráncolta össze a homlokát Lio a fiatal vadász fel fordulva.
• Eddig ki volt csak most, hogy felébredt láttam villanásokat. Például azt, hogy látogató érkezett… - hagyta félbe a mondatott az érintett Lexi-re célozva.
• Igen, ő most pihen – vigyorodott el a szőke hajú férfi jelezve, hogy ebben a kérdésben neki milyen nagyon szerepe is volt.
• Jeremy nálad van a sírkő is? – szólt közbe Lio kissé türelmetlenül, mert eszébe jutott, hogy azzal talán fel tudná annyira erősíteni a képességeit, hogy ha minden kötél szakad, akkor megtalálják Prue-ékat.
• Természetesen, a kocsiban – válaszolta kissé meglepődve a kérdezett.
• Jeremy, te vagy a világ legjobb kiscserkésze – jelentette ki Lance ünnepélyesen.

Amint Lio behozta a sírkövet, aki után megjelent Ric is, nyomában a morcos Damonnel. Mindenki csodálkozva bámult utóbbira. Rebekah rá is vetett egy bűntudatos pillantást, ám ő sem vette észre, mivel lekötötte az, hogy mindenki őt figyelte. Elena azonban kedves rámosolygott szerelmére. Tisztában volt milyen nehéz döntés is lehetett a vámpír számára az, hogy eljöjjön ide az egykori történelem tanárral. Damon természetesen felvilágosította a maga szűkszavú módján arra, hogy milyen vérségi kapcsolat is fűzi Prue-hoz és persze Kolhoz. A hasonmás szeretett volna segíteni a vámpírnak azonban, addig nem tudott semmit tenni még az egy kis hajlandóságot nem mutat erre vonatkozóan és Ric ösztönzésének hála sikerült megtennie az első lépést.

• Tudom, hogy jól nézek ki, de valójában mit bámultok? – tárta szét a karjait Damon egy lesújtó pillantás kíséretében.
• Itt vagy – mormolta Jeremy csodálkozva megmagyarázva az okot.
• Úgy látszik, hogy az érzékszerveid aztán tényleg nagyon jól kiélesedtek, ha ilyen nyilvánvaló dolgokat is ki tudsz szúrni – forgatta meg a szemeit a vámpír gúnyosan. A Gilbert fiú megcsóválta a fejét a vámpír szokásos gúnyos visszavágását hallva.
• Minek köszönhetjük jelenléted kölyök? – érdeklődte Lance. Klaus vetette egy dühös pillantást a férfira a megszólítás miatt, mivel ezzel csak azt jutotta az eszébe, hogy őt is így nevezte korábban és nem akarta, hogy így nevezze Damont. És persze őt se!
• Tudod Totó szerintem, inkább foglalkozz a saját dolgoddal – szűrte a fogai között a vámpír.
• Damon, ajánlom, hogy fogd vissza a modorod, mert ha nem teszed, akkor én fogom – szűrte a fogai között a szőke hajú férfi is. Most igazán nem tudott a szokott könnyedén cinikus modora mellet maradni.
• Ne legyél tiszteletlen! Ő Prudence úrnő egyik gyermeke nem beszélhetsz így vele! – tromfolta le Lance-t Sarah arámi nyelvre váltva.
• Nem vagyok az – válaszolta az érintett ugyan azon a nyelven.
• Sarah nyugodj meg – szólalt meg Lio csitítóan. Tudta, hogy a vörös hajú lány miért reagál ennyire hevesen erre. Ennek, pedig nem más volt az oka, minthogy amikor a fiúk megszülettek nem mindegyik amazon volt elragadtatva attól, hogy a királynőjük elvárja tőlük, hogy hirtelen mutassanak tiszteletet két férfi iránt. Morgana könyörtelenül megölte az elégedetlenkedőket, azt a módszert használva, amit Prue Meredith-en. Azóta egyik amazon sem kockáztatott volna ilyesmit királynőjük unokáival szemben. Példát statuálni tudni kell…
• Damon? – kérdezte Elena halkan közelebb léve szerelméhez.
• Ric-nek szüksége volt egy gardedámra, elvégre fő szempont a biztonság – magyarázta jelenlétét Damon szívélyesebben a hasonmásnak, ami a jelenlévők véleménye szerint az egyik legátlátszóbb kifogása volt.
• Ez igaz, fő szempont a biztonság – értett vele egyet az ajtó előtt álló személy a legtöbben hitetlenkedve fordultak az ismerős hang irányába.
• Rose? – motyogta Damon csodálkozva. A nő legutóbbi találkozásuk óta teljesen megváltozott. Mármint azon kívül, hogy most láthatóan élt, virult és nem szenvedett semmilyen vámpírokra halálos vérfarkas harapástól. Ezeken kívül kivirágzott. Haja ismét olyan volt, mint régen, a múltban. Hosszú és barna. Valamint jár a napon, tehát kapott egy napfénygyűrűt is… valakitől. De mégis kitől? Prue őt is visszahozta volna miattam? Ha valakire, hát Rose-ra most pont illik az a megjegyzés, hogy jól áll neki a halál…