XIII. fejezet

Elszabadul a pokol

„Azt hiszem, kezdem érteni a vámpírizmusról terjengő legendák logikáját: ha valakit vámpír mar meg, maga is azzá lesz. Ha valaki átéli a borzalmak netovábbját, a rettegéstől maga is megtébolyodhat. Elszabadul benne valami, s vagy szót kér idővel, hogy pusztítson, vagy rejtve marad. A métely bejutott, az elmébe fúródott.” Vavyan Fable

Lio éppen akkor ért haza, amikor a Kol, Lance és Jeremy is.

• Ti meg mégis kit öltetek meg? – húzta fel a szemöldökét a fekete hajú férfi látva azok véres ruházatát.
• Hosszú, de legyen annyi elég, hogy Damon most már rendben lesz – válaszolta Lance vállat vonva.
• Nos, ez jó hír, már éppen ideje volt – sóhajtotta Lio.
• Tényleg a jó hírrel kapcsolatban küldemény érkezett – vette ki a kabátja belső zsebéből a Prue anyja által küldött csomagot a szőke hajú férfi és nemes egyszerűséggel odadobta fekete hajú barátjának.
• Kinek volt hozzá szerencséje? – kérdezte Lio Prue anyjára célozva mikor egy pillanatra belenézett a dokumentumokba.
• Liznek – felelte Lance könnyedén.
• Igen, persze. Valahogy amúgy is gondoltam, hogy nem a Mikaelsson villába küldette, főleg mivel most csak férfiak laknak ott – mormolta a fekete hajú férfi, mintegy hangosan kifejezve gondolatait.
• Egyébként is személyesen jelent meg – vont vállat a szőke hajú férfi.
• Valóban? Hát ez igazán érdekes és aggasztó is egyben – hümmögte Lio eltöprengve.
• Mi lenne, ha úgy beszélnétek, hogy mi is értsük? – jegyezte meg Kol bosszankodva. Egyszerűen ki nem állhatta, ha kihagyták valamilyen előtte folyó beszélgetésből. Ez egyébként is különösen érdekelte, mivel nem igazán tudott sokat Prue szüleiről és remélte, hogy nemsokára ez változni fog. Elvégre az már tényleg nem járja, hogy kilencszáz éve van együtt a nővel és mégsem tud semmi a múltjáról. Vagyis tud, de az neki már nem volt elég.
• Prue anyja küldött nekünk egy üzenetet, vagyis a lányának küldte, de igazából nekünk, mivel tudta, hogy Prue nem fogja felnyitni azok után, amit százhatvan éve tett – válaszolta Lio.
• És akkor miért nem nektek küldte? Miért bonyolított meg ennyire ezt, hogy a seriffel adatta át? – kérdezte Jeremy félénken érdeklődve.
• Prue anyja igazán nő centrikus. A férfiakat nem becsüli sokra, persze van kivétel, de… - csóválta meg a fejét a fekete hajú férfi lemondóan.
• Azok nem mi vagyunk – fejezte be barátja mondatát Lance.
• Damon és Prue mikor érnek már ide? – kérdezte a Gilbert fiú aggódva, mivel nem szerette volna, ha mégsem sikerült ez az egész vadász dolog.
• Nyugi kölyök, minden rendben van – veregette hátba Jeremyt a szőke hajú férfi bíztatóan.
• Addig is menj és fürödj meg. Válasz valamit Lance ruhái közül magadnak – terelgette befelé a fiút Lio nagyon is határozottan.
• Milyen jó, hogy ennyire nagylelkűen ajánlgatod az én cuccaimat – vont össze a mellkasa előtt a karjait Lance meglehetősen morcosan.
• Amúgy is folyton mindet tönkreteszed – jegyezte meg Lio a szőke hajú barátja szakad pólójára mutatva. - De mindegy is. Egyébként nektek sem fog megártani egy kis zuhany – jegyezte meg rosszallóan a két ott maradt férfi pillantva. Valahogy nem azzal volt gondja, hogy azok csurom véresek, mivel az nem is igazán zavarta. Az viszont már határozottan nem volt a kedvére, hogy Kol és Lance mindent összevérezzenek, mivel nyilván neki kellene utánuk takarítania, amihez semmi kedve nem volt.
• Most meg azt mondod, hogy koszos vagyok? Ezzel belegázoltál a lelkembe – tette sírást Lance. Az ekkor megjelenő Klaus érdeklődve vette szemügyre őket.
• Ha jól látom sikeres volt Jeremy első vadászata – jegyezte meg a hibrid elégedetten konstatálva ezt a tényt.
• Igen, kösz a hibridet – veregette vállon barátságosan Klaust Lance és végül egy Liora vetett pufogó pillantás után elfoglalta a másik fürdőt. Kol pedig a harmadikba vetette bele magát. Ekkor érkezett meg Damon, a vámpír karjaiban lévő Prue és a bátyja sarkában a megkönnyebbült Stefan.
• Kicsit több vért adott neked, mint ahogy az normális – jelentette ki Lio szakszerűen és elvette barátnőjét Damontől.
• De rendben lesz? – kérdezte a vámpír halkan alig leplezett aggodalommal.
• Azon kívül, hogy kissé mogorvább lesz a megszokottabbnál a vérveszteség miatt és holnap nekem kell bemennem, tanítani helyette, mert ő aludni fog? – kérdezte Lio a továbbra is rá szegeződő pillantások között végül folytatta mondandóját. – Igen, rendben lesz – válaszolta végül sóhajtva. – Egyébként mit ácsorogtok idekinn? Gyertek be, mert mindjárt esni fog és nem akarok megázni – fűzte még hozzá a fekete hajú férfi.

Lio felvitte barátnőjét a szobájába és lefektette az ágyára. Aztán lesietett a konyhába és elővette az elsősegély dobozt.

• Nem vagyok vevő a pasi sztriptízre – jelentette ki Klaus kereken, amint Lio levette a pulóverét.
• Ne aggódj, nem fogok levetkőzni csak vért veszek – válaszolta neki a fekete hajú férfi szem forgatva. Tipikus, hogy nem tudja megállni megjegyzés nélkül.
• Mégis minek? – érdeklődte a hibrid.
• Prue túl sok vért vesztet ezért szüksége van az enyémre – mondta Lio és már tette is amit tenni kellet, azért, hogy a nő minél előbb rendbe jöjjön.
• Ha gondolod, bár a nélkül is helyre jönne elvégre vámpír vagy nem? – kérdezte Klaus kíváncsian. Ugyanis még mindig fenn állt az az elmélete miszerint Prue nem vámpír. De ebben az esetben felmerült a nagy kérdés, hogy akkor mégis micsoda? Amire a hibrid nagyon is tudni akarta a választ.
• Persze, persze helyre jönne e nélkül is, de így gyorsabb. Egyébként is, ha van választásom, hogy hagyom, hogy ugyan magától gyógyuljon fel, de kicsit lassabban vagy a másik, hogy veszek magamtól egy kis vért és ettől gyorsabb lesz a folyamat, akkor melyiket fogom megtenni? – kérdezte Lio csöndesen.
• Nyilván utóbbit – válaszolta Stefan.
• Pontosan – biccentett a vámpír felé a fekete hajú férfi.
• Már kérdezni is akartam ti együtt nőtettek fel? – kérdezte Klaus szokása szerint meglehetősen kíváncsian. Ugyanis a kimerítően hosszadalmas kérdéseire adott válaszok erősen erre utaltak, mégis megerősítést még nem nyertek.
• Igen, az apja megmentett engem és Lance-t is, amikor a szüleink… szóval olyan négy évesek lehettünk mindketten és utána velük éltünk, utaztunk meg effélék – válaszolta Lio elmosolyodva.
• A hibridjeim láttak egy rövid szőke hajú, kék szemű nőt a városban, csupa fehér szerkóban… - hagyta függőben a mondatott Klaus.
• Prue anyja – válaszolta meg a fel nem tett kérdést Lio.
• És a csupa fehér ruha valami szokás? – húzta fel a szemöldökét a hibrid.
• Kissé feltűnő, de ez amolyan szériatartozék a személyisége kifejezésére, egyébként nála szerintem igencsak hatásosan beválik – vont vállat a fekete hajú férfi.
• Az apja meg feketében mászkál? – szólalt meg Damon is érdeklődve.
• Pontosan – biccentett Lio. Furcsállva nézett a vámpírra. Nem tudta, hogy Prue beszélt neki az apjáról, mert ez a nőnél erősen tabu témának számított. Mondjuk azért sejtette, hogy a barátnője sokat beszélget Damonnel, hogy jobban megismerje és támogassa őt. Ez pedig egyértelműen a valamit valamiért elvre vallott. Beszélt magáról, hogy ezzel segítsen, de ez Lio szemében akkor sem csökkentette annak az értékét, hogy Prue beszélget erről valakivel. Mondjuk Damon ráadásnak még igazán érthető választás is volt a nő számára.
• Szóval Jeremy immár megvolt az első áldozatod vadászként, valami hozzáfűzni való? – kérdezte Klaus a Lance ruháiban lévő lesétáló nagyon is fáradt Jeremyt. Ám a fiú próbálta figyelmen kívül hagyni a hibridet.
• Kaja a hűtőben és utána menj és alud ki magad az egyik szobában – szólt rá Lio a Gilbert fiúra, mert látszott rajta, hogy megviselték a ma történtek.
• Majd én figyelek rá – nyugtatta meg Stefan a fekete hajú férfit.
• Köszönöm. Damon a szobád vár téged is, Stefan pedig megkaphatja a melledet lévőt. Klaus, ha szeretnéd te is találsz magadnak szobát, de egyébként a többit holnap folytatjuk – mondta még Lio mindenkinek és felment, hogy a tasakba tett vérét Prue-nak tudja adni.

Stefan nagy levegőt véve kopogtatott bátyja szobájának az ajtaján. Továbbra is Prue házában voltak mindketten, meg persze Jeremy is. Klaus pedig erősen duzzogva hazament, de tudta, hogy holnap is nap lesz, így nem bánkódott annyira, mint ahogy az elvárható lett volna.

• Mit akarsz Stefan? – nyitotta ki az ajtót Damon némileg bosszúsan, ugyanis a mai napon történtek elégé sok voltak neki, így éppen lefeküdt volna aludni, amit kedves öccse volt szíves megzavarni.
• Beszélgetni – nézett bátyja szemébe a fiatalabbik testvér.
• Mégis miről? – húzta fel a szemöldökét Damon.
• Tudod, te az nagyon is jól – válaszolta Stefan szelíden.
• És gondolom nem vagy képes máskorra tolni a meghitt testvéri fecsegést – állt el az útból Damon, jelezve öccsének, hogy akár be is jöhet, ha akar.
• Örülök, hogy jobban vagy – pillantott bátyjára miközben leült az ágyra.
• Nos, kösz, bár az érdem, mint általában nem igazán a tiéd – vont vállat Damon. Igaz, hogy a mondat élét tompította a szokásos gúnyos hang mellőzése.
• Sajnálom, hogy nem jöttem előbb… - hajtott le a fejét Stefan bűntudatosan.
• És mit sajnálsz? Magadat vagy engem? Vagy ezt az egész elcseszett helyzetet? – vágta rá Damon holott tényleg ki akart békülni a testvérével ő is.
• Megegyeztünk, ha akarod, elhagyom a város – állt fel Stefan.
• Nem erről van szó Stefan! Elena hívott és én segítettem Jeremy-nek, de te a saját sértettséged miatt nem álltál velem szóba az utána történtek miatt. Lehet, hogy én is így tettem volna, de veled ellentétben attól még ugyan úgy támogattalak volna, mint előtte – fakadt ki Damon ezzel kapcsolatban, ami régóta nyomta a szívét. – Amikor vámpírrá váltunk azt mondtad szükséged van rám és én maradtam, mert mindannak ellenére, amit tettem valójában vigyáztam rád. De amikor nekem lenne szükséged rád, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagysz.
• Tudom, hogy igazad van. Amikor Elena téged választott nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Mert te is fontos vagy nekem, de a sértettségem sokkal nagyobb volt. És egyszerűen nem tudtam, hogy is segíthetnék neked, mert amikor így teszek az soha nem sikerül jól és csak még nagyobb fájdalmat okozok neked. Azt akarom, hogy új alapokra helyezzük ezt az egészet. Hogy mindent legyen, olyan, mint Katherine felbukkanása előtt, amikor még mi voltunk a világ legjobb és legboldogabb testvérei – vázolta reményeit Stefan.
• Nehéz lesz – vigyorodott el gúnyosan Damon.
• De megéri – vont vált Stefan kinyújtva a kezét.
• Igen, megéri – fogadta el öccse kezét Damon halványan elmosolyodva.

Másnap Lance nagylelkűen hagyta, hogy Jeremy jó sokáig aludjon, ám amint az óra elütette a tizenegyet kíméletlenül besétált az újdonsült vadásznak kijelölt szobába.

• Ideje felébredni hétalvó – rángatta le a Gilbert fiúról a takarót.
• Mi van? – kérdezte Jeremy álmosan.
• Kapsz tíz kerek percet arra, hogy teljesen felébredj és felöltözz. Ha az első nem sikerül száz százalékosan nem kell aggódnod miatta, mert a gyakorlatok közben úgy is teljesülni fog – jegyezte meg Lance és vigyorogva elhagyta a szobát. Magára hagyva a még mindig meg lehetősen álmos fiút, aki nem igazán tudta felfogni, hogy miről is hadovált neki a szőke hajú férfi. Lance közben vidáman fütyörészve sétált le a konyhába.
• Ugye nem valami rántott zelleres marhaságot csinálsz? – lépett barátja mellé Lance, aki önjelölt szakácsnak nevezte ki magát.
• Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem szoktam rántani a zellert – válaszolta Lio sértetten. – Egyébként meg ne legyél szadista – jegyezte meg a fekete hajú férfi, bár tudta, hogy szőke hajú legjobb barátjának felesleges ilyesmit mondania mivel egyik fülén bemegy a másikon meg ki.
• Ki? Én? – kérdezte ártatlanul pislogva Lance.
• Nem a szomszéd vérfarkas, hát persze, hogy te – forgatta meg a szemeit Lio.
• Ti mindig ennyiszer felemlegetitek a vérfarkasokat? – kérdezte Stefan érdeklődve. Damon ma reggel elment Elenához, de előtte újra megbeszélték a dolgaikat és nagyjából most már minden rendben van közöttük. Remélték, hogy most már sikerülni fog olyan testvéri kapcsolatot összehozniuk, ami erősebb lesz, mint valaha. Kol felhorkantott a fiatalabb Salvatore kérdését hallva. Ő nem nagyon lepődött meg azon, hogy Prue és a két barátja ennyiszer emlegették a vérfarkasokat. Régen is mindig ezt tették és egyébként is olyan korban születtek, amikor az emberek még sejtették, sőt mi több tudták, hogy a természetfeletti lények valódiak.
• Igen, lehet, hogy neked furcsa, de nekünk magától érthetődik – mondta Lance. Közben Klaus lépet be a házba és magától érhetődő módon ült le az asztalhoz és látott hozzá a reggelihez.
• Majd elfelejtettem ezt olvassátok el ha lehet – dobta az asztal közepére a Meredithről szóló iratokat Lance, majd leült a hibrid mellé és ő is neki látott a reggelinek.
• Mi ez? – kérdezte Kol felvéve a borítékot.
• Meglepi – válaszolta Lance tele szájjal vigyorogva.
• Még nem ettem, úgyhogy moderáld magad – szólt rá szőke barátjára Lio figyelmeztetően.
• Oké – emelte fel a kezeit Lance, de ugyan úgy folytatta tovább az evést. Ezután csatlakozott hozzájuk a még mindig álmos Jeremy és a szőke hajú férfi javaslatára ő is neki látott a reggelijének. Közben Kol továbbadta bátyjának a dokumentumokat, aki szintén elolvasta és végül Stefannak nyújtotta. Így ők már mind tudtak arról, hogy Meredith Fell valójában nem az, akinek mondja magát.
• Na Jeremy, akkor neki is látunk az edzésedhez – emelkedett fel a székéről jóllakottan Lance és csapta össze mindenre készen a kezeit. – Ne aggódj az én kiképzésem alatt sok mindent megtanulhatsz majd. Viszont előre leszögezem, hogy jutalomölelést nem adok. Ha nagyon ügyes leszel, akkor esetleg… kaphatsz majd kekszet – vigyorodott el szélesen a szőke hajú férfi. Beszédét ezután tett követte és neki is látott Jeremy edzésének.

Prue meglehetősen nehezen ébredt fel. Kicsit még mindig kóválygot a feje. Felült és kiszedte a karjából a tűt, ami infúzióból vért adott neki. Ezután levette a tasakról a tetejét és megitta a vörös folyadékot, amiről azonnal megállapította, hogy Lio vére. A karja egyébként természetesen teljesen rendbejött. Felállt az ágyról és elment lezuhanyozni és utána felöltözött. Lement a nappaliban, mindenkit ott talált. Kol unottan üldögélt és vért iszogatott, olykor gúnyosan odamondva egy-két megjegyzést az újdonsült vadásznak. Klaus szórakozottan szemlélte Lance edzési technikáját, ami igazán a kedvére való volt és persze öccsével együtt ő is hozzászólt néha a „témához”. Lio, aki nemrég tért vissza az iskolából éppen a megíratott dolgozatokat nézte át. Erősen bosszankodva azon a tényen, hogy az idióta igazgató folyamatosan Prue felől érdeklődött. De miután elmagyarázta neki, hogy ő a nő testvére – elvégre ez volt a szokásos szöveg náluk – és biztosította arról, hogy ő is le tudja adni az anyagot Mr. Handerson megnyugodott és áldását adta rá. Nem mintha Lio kérte volna. Stefan elgondolkozva figyelte Lance-t, aki a fekvőtámaszokat csináló Jeremy hátár ülve olvasott, mivel ismerős volt neki a stílusa, legalábbis néha. A kis társasághoz csatlakozó Elijah az egyik fotelban ülve a reggeli újságot lapozgatta egy csésze kávé kíséretében.

• Mennyit aludtam? – érdeklődte Prue miközben a konyhába ment, hogy előkeressen magának valami normális emberi ételt is, elvégre ő aztán tényleg nem volt az a fajta, aki véren él, ámbár néha igazán szerette Lance, Lio vérét inni.
• Nem sokat csak az estét, a délelőttöt és a délután jó részét – válaszolta Lio egykedvűen.
• Damon? – jött az újabb kérdés a nőtől.
• Elenánál – válaszolta Stefan nyugodtan. Prue biccentett válaszként kifejezve ezzel, hogy értette. A vámpír viselkedéséből kikövetkeztette, hogy Stefan és Damon végre megbeszélték a problémáikat és már mind rendben van közöttük. Legalábbis rendeződtek a viszonyaik, ami igazán nagy szó volt. De mégis ő nagyon örült neki.
• Küldemény az asztalon – jegyezte meg Lance továbbra is Jeremy hátán ülve, ám észre kellet venni, hogy a fiú éppen engedély nélküli pihenőt iktatott be. – Jeremy kérlek, felvilágosítanál arról, hogy mégis mikor mondtam én neked azt, hogy abbahagyhatod? – kérdezte a fiútól a szőke hajú férfi érdeklődve.
• Nem mondtad – szűrte a fogai között Jeremy. Alig hat órája kelt fel és már akart is visszamenni, aludni. Lance nagyon kemény kiképző volt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Gilbert fiú tett ötven kört a ház körül bevezetőnek, majd felüléseket kellet végeznie, most meg a fekvőtámasz volt soron. Viszont Lance legalább nem emlegette folyamatosan azt, hogy ezután vámpírokat kell ölnie. Amiért a Gilbert fiú igazán hálás volt neki. Igaz a szőke hajú férfi helyett Klaus és Kol tett erre vonatkozó megjegyzéseke. Stefan viszont bíztatta őt, ahogy Lio is. Mondjuk utóbbi mondandója inkább amolyan elkeseredett próbálkozás volt a buzdítás és a pesszimizmus között, ami kissé furcsává tette a helyzetet. Elijah meg a semleges fél volt, aki inkább olvasott a nagyvilágban folyó hírekről, semmint hogy most az edzéssel foglalkozzon. Mivel egyrészt nem igazán tudott meg semmit Meredith-ről, azon felül amit Lance-ék nemrég közöltek vele, ami erősen bosszantotta őt. Másrészt Bonnie egy bizonyos Shane professzorral gyakorolt, így bátyja általi feladatát sem teljesíthette volna. Bár mostanában igazán elhanyagolta ezt, mivel úgy vélte, hogy amit fontos információ kell a természetfeletti világ kapcsán azt Prue-ék el tudják mondani neki. Igaz, utóbbira már szinte soha nem nyílt újabb alkalma, főleg, hogy fültanúk nélkül kérdezzen rá erre Prue-nál, Lance-nél vagy Liónál.
• Akkor miért nem folytatod a feladatod? – húzta fel a szemöldökét Lance kíváncsian. – Figyelj Jeremy száz fekvőtámaszról beszéltünk, viszont ez még csak nyolcvankettő volt. Persze nekem, így is jó, de így még… hússzal megtoldom – tette hozzá a szőke hajú férfi elgondolkozva.
• Mi? – kérdezte Jeremy döbbenten nyöszörögve.
• Akkor harminccal. Gyerünk Jeremy, az értékek egyre mennek felfelé – mondta Lance kíméletlenül.
• Rabszolgahajcsár – morogta Jeremy, de tette, amire parancsolták.
• Úgy érzem a népszerűségi indexem ezzel, most kissé lecsökkent – jegyezte meg Lance sóhajtva. De a dolog jó mivolta révén a Gilbert fiú végre valahára folytatta a fekvőtámaszokat.
• Üdv a klubban – morogta Kol.
• Nagyon ügyes vagy Jeremy – jegyezte meg Prue biztatóan a mondatot két falat között. Tudta, hogy a fiúnak szüksége van egy felkészítő tréningre és Lance volt a legjobb az ilyesmiben, akkor is, ha a modora megegyezett egy durva pokrócéval ilyenkor vagy úgy általában szinte mindig. Prue-nak eszébe jutott az, hogy Jeremyn most akkor lassan, de biztosan látható lesz a tetoválás, ami nagyon nem volt jó hír. Mert a nő az ősökkel és a világ többi részével ellentétben pontosan tudta, hogy hova vezet. Ahogy Lio és Lance is tisztában voltak vele. Meg az állítólagos gyógyír is tudta az igazat, ami egyébként bosszantóan leegyszerűsítve adtak tovább a vadászok a történeteikben. Egyébként a nő inkább azt feltételezte, hogy nem tudtak róla semmit csak azt, hogy az egy megoldás a vámpír létre. Mégpedig milyen mesés megoldás, húzta el a száját Prue. Tudta, hogy most már tényleg el kéne mondani a többieknek is, hogy micsoda ő, hogy ne csak Elijah tudjon róla. De egyszerűen nem akarózott eléjük állni és valószínűleg amúgy is teljesen hitetlenkednének, és nem akarnák elfogadni azt, hogy amit mond az mind igaz. Most, hogy Damon és Stefan testvéri kapcsolatát tekintve megnyugodott, aggódhat Jeremyért, Damon és Stefan, valamint Kol miatt is. Mert tudta, ha az ős megtudja, hogy mi is ő, akkor nagyon ki fog bukni tőle. Damon és Stefan pedig nem fogják elhinni azt az okot, amiért segített nekik. Az élet csupa öröm és boldogság, gondolta Prue ironikusan.

Kol meglehetősen mogorván tűrte a mellőzést Prue részéről, de végül egyszer és mindenkorra megelégelte a dolgot. Elvégre a nő több mint egy órája tért magához és nem szólt hozzá egyetlen egy rohadt szót se! Ráadásul most már kezdték egyre kevésbé érdekelni Prue indítóokai a segítési kényszere miatt. Elfogadta, hogy ez van és a válaszokat is megkapja idővel… legalábbis remélhetőleg. Viszont ez figyelmen kívül hagyó bánásmód a nő részétől több volt, mint bosszantó elvégre mégis megtette a kérését és segített Jeremynek. Hát nem számítana semmit sem az erőfeszítése? Ami bár nem volt megerőltető, de attól még ugyan úgy számított. Legalábbis az ős így vélekedett róla.

• Oké, beismerem hibáztam! Hagynom kellet volna, hogy úgy segíts Damonnek, ahogy akarsz, akkor is, ha ennek az lett volna az árra, hogy utána hallucináltál volna és nyilván megpróbáltad volna megölni magad. Most boldog vagy?! – ordított torka szakadtából Kol a lépcső aljára felnézve a felfelé tartó Prue-ra. Klaus leeset álla bámult öccsére, egyszerűen nem tudta felfogni, hogy fiatalabb öccse képes volt bocsánatot kérni. Ez egyszerűen lehetetlenül abszurd helyet volt. És a hibrid csak nagy nehézségek árán tudta megállni azt, hogy ne kezdje el a karját csipkedni, mint egy idióta, annak érdekében, hogy felébredjen, mert ilyen csak és kizárólag a legvadabb álmaiban fordulhat elő a valóságban soha, semmikor, semmilyen körülmények között sem. Elijah is megdöbbenve nézett öccsére, ám utána elmosolyodott. Örülök neki, hogy Kolnak van egy olyan személy az életében, aki fontosabb saját magánál is. Az pedig, hogy Prue volt a szerencsés személy több szempontból is megnyugtató volt a számára. Stefan is hasonlóan volt a dolgokkal, mint Klaus. Egyszerűen nem tudta felfogni a helyzet valódiságát. Jeremy, aki végre teljesítette a százharminc fekvőtámaszt, szintén teljesen megdöbbent. Igaz, hogy a fájdalomtól és a kimerültségtől szinte alig észlelt maga körül valamit, de ezt már a szíve fülében való dübörgése közben sem tudta nem hallani. Lance is sűrűn pislogott, már számított valami ilyesmire, ha pontosan erre nem is, végül elvigyorodott. Örült neki, hogy Prue és Kol végre kilencszáz év utána eljutottak arra a szintre, miszerint képesek bocsánatot kérni egymástól. Azon gondolkozott, hogy vajon mi lesz a következő lépés. Talán szerelmet vallanak egymásnak? Nem, azt azért nem. Mivel mindkettőjük természetétől erősen elüt egy ilyen komoly, számukra szinte mindent megváltoztató vallomás. Találgatta Lance a következő lehetséges dolgot a párral kapcsolatban. Lio a többiekkel ellentétben egyáltalán nem lepődött meg, hanem egyszerűen csak mindent értően elvigyorodott. Végre, már épp itt volt az ideje ennek, gondolta megkönnyebbülten a fekete hajú férfi és nagyon remélte, hogy Prue és Kol összejöttek. Nem, mintha eddig nem lettek volna együtt csak… úgy hivatalosan is, mert az több szempontból is jó lett volna.
• Köszönöm – fordult az ős felé Prue.
• Ennyi? Bocsánatot kérek tőled és te csak annyit tudsz mondani, hogy köszönöd?! – kérdezte Kol kiakadva.
• Miért mit kéne mondanom? – kérdezte a nő felhúzva a szemöldökét.
• Mégis honnan tudjam?! De tuti, hogy nem ezt! – válaszolta Kol hevesen gesztikulálva. Prue sóhajtott egyet, aztán lesétálva megállt közvetlenül az ős előtt és annak vállára helyezte a kezeit és a barnaszempárba nézett.
• Rendben. Én is bocsánatot kérek azért, mert nem válaszolok a kérdésidre. Ami egyébként nem azért van, mert te mindig kifogod azt a kedvem, hogy így tegyek, hanem, mert nem szeretném azt, ha egyszer olyat hallanál, ami megrémiszt téged… - Kol szólásra nyitotta a száját, ám Prue az ős szájára tette a mutatóujját. Egyszerűen nem tudta volna elveszíteni ezt az önimádó idiótát és tudta, hogy a veszekedéseik nélkül már nem tudna az lenni aki. A szürke és a barna szempár pillantása találkozott. A közönség igazán nem érdeklődte őket, ebben a pillanatban számukra csak ők ketten voltak jelen. – Várj, most lehetőleg ne gyere nekem azzal a dumával, hogy te nem szoktál megrémülni. Hidd el nekem, hogy mindenki fél valamitől, akkor is, ha még önmagának sem vallja be. Szóval nem akarom, hogy elmenekülj tőlem olyan szinten, hogy utána soha többé ne találkozzunk, mert rohadtul fontos vagy nekem és remélem, nem kényszerítesz többet arra, hogy ezt elmondjam neked, mert teljesen biztos, hogy még egy ilyen alkalom nem lesz. Világos voltam? – kérdezte a nő határozottan.
• Szóval fontos vagyok neked? – kérdezte Kol megránduló szájszélekkel és nem is értette, hogy miért is nem futott még világge ettől a számára nagyon is félelmetes hírtől.
• Remélem az egód a többit is felfogta a mondandómból – jegyezte meg Prue szem forgatva.
• A lényeget – vont vállat az ős.
• Hát persze. Nem is tudom, hogy mégis mit vártam tőled – válaszolta a nő lemondóan.

• Lance? – fordul ezután szőke hajú legjobb barátja felé Prue.
• Parancsolsz velem? – érdeklődte a kérdezett elvigyorodva. A többiek Lió és Elijah kivételével azt hitték, hogy csak viccből kérdez ilyesmit pedig a helyzet nagyon is komoly volt.
• Emlékszel még a tegnapi beszélgetésünkre az iskolában ugye? – kíváncsiskodott a nő.
• Mármint arra, ami Stefan lelkizése után volt? – dörzsölgette az állát tűnődően Lance. Az érintett erre kissé megsértődött, elvégre nem szép dolog, ennyire fölemlegetni azt, hogy éppen válságban szenvedett a testvérével szembeni viszonyában.
• Bizony arra – bólintotta Prue helyeslően és semmi jót nem ígérően elmosolyodott.
• Oké, és mire gondoltál? – érdeklődőt a szőke hajú férfi a büntetését illetően.
• Jeremy láttál már kardal vadászni valakit? Vagy bármilyen szúró fegyverrel? – segítette fel az újdonsült vadászt a padlóról a nő.
• Csak karóval, meg pisztollyal – rázta meg a fejét nemlegesen a Gilbert fiú.
• Akkor most lesz alkalmad látni egy kis bemutatót – jelentette ki Prue. Lance közben már a többieket felállítva el is kezdte átrendezni a nappalit.
• A szőnyeget is tekerd, fel nehogy összevérezd – jegyezte meg Lió tűnődően. Mivel ismerte Prue-t és tudta, hogy nagyon mérges Lance-re a Damonnel történtek kis baleset miatt. A szőke hajú férfi szem forgatva ugyan, de teljesítette fekete hajú legjobb barátja kérését.
• Szóval Jeremy, mint ahogy azt gondolom, tapasztaltad már a természetfeletti lények nem mindig játszanak tisztességesen, ez általában azért van, mert a legtöbben egoista a saját ereje miatt – mondta Prue pár bemelegítő nyújtás közben.
• A bókjaid mindig is elbűvölőek voltak – szólt közbe Kol egy pohár whiskyt iszogatva.
• De azért van, akinek megvan rá az oka – reagált Klaus is.
• Nyilván – értett egyet a nő. – Akkor Lance lesz most a támadó és megmutatom, hogy milyen biztos módszer van, ami mindig minden esetben beválik és nem szükséges más hozzá csak egy karó – tette hozzá szőke hajú barátja felé intve. Aztán Lance hirtelen mozdulattal leguggolt és megpróbálta kigáncsolni a nőt, aki hátraszaltózott. Aztán a szőke hajú férfi fél térdre ereszkedett és sikerült ezúttal sikerült kirúgnia Prue lábait. Viszont a nő egy gyors mozdulattal megtámaszkodott Lance vállán és satuba fogta a fejét.
• Látod, ebben az esetben már csak egy karó hiányzik és vége – mondta a nő és hogy ezt alátámassza a pulóvere alól előhúzott egy szépen faragott karót.
• Értem – válaszolta Jeremy.
• Ennek örülök – mosolyodott el Prue. – Szóval ez is egy megoldás lenne. Van kérdés? Bárkinek? – érdeklődte a nő. Senki nem szólalt meg. Lio azért, mert tudta, hogy akkor ő is sorra kerülne és köszönte szépen jobb szertett kimaradni abból, ha legjobb barátnője mérges volt. Klaus csak ámult és bámult, bár kissé sajnálta, hogy a nő ilyen gyorsan leterítette Lance-t. Viszont felismerte mindkettő mozdulatai mögött rejlő tudást, ami nagyon nagy harcművészeti tapasztalatot mutattak. Elijah remélte, hogy Prue ezúttal sem fogja leszúrni Lance-t. Kol szórakozottan iszogatta tovább a whiskyét és elvigyorodott. Imádta, amikor harcolni látta a nőt, mert ez sok régi között pillanatot felidézett benne. Stefan elámulva nézett a nőre és rájött, hogy jól gondolta és valóban több rejlik benne, mint ahogy az látszik. Prue következő mozdulata pedig az volt, hogy Lance szíve mellé szúrt a karóval. – Ezt a tegnapi miatt. Legközelebb figyelj jobban - mormolta szőke hajú legjobb barátjának ellentmondást nem tűrően. Aki bólintott válaszként a nő pedig elengedte őt, majd senkivel sem törődve ment fel a szobájába.

A következő négy hétben Lance tartós és kíméletlen edzést tartott Jeremy-nek. A fiún pedig bármennyire is próbálták megakadályozni kezdett kiütközni a vadászság velejárója. Vagyis minden közelében lévő vámpírt kezdett nagyon is más szemmel nézni és ez határozottan nem a jó fajtából való megfigyelés volt. Lio tudta, hogy a Gilbert fiúnak csak egyetlen egy lehetősége van arra, hogy ne őrüljön meg, ezt fel is vetette Prue-nak, aki sóhajtva tudomást vett barátja tanácsáról. Egyáltalán nem akarta, hogy Jeremy olyan legyen, mint Connor vagy a többi hozzá hasonló, de nem akarta megtenni azt a lépést, ami ahhoz volt szükséges, hogy megmentse a fiút, mert az sem volt éppen a legjobb megoldást, legalábbis a nő szerint. Lance is próbált Prue-t rábeszélni a dologra annak érdekében, hogy a nő még idejében mentse meg a fiút. Az ő érve az volt, hogy „Igazán tudhatnád, hogy egy vadászt nem lehet kordában tartani.” És Prue tényleg tudta, hogy mindkét barátjának igaza van, de még így is vonakodott megtenni a szükséges lépést. Örült neki, hogy Jeremy egyre több időt tölt Bonnie-val. Sajnos arról viszont továbbra sem volt tudomása, hogy a boszorkány Shane segítségével próbálja meggyógyítani Jeremy kényszeres vámpír ölési mániáját. Mivel ha tudta volna, akkor valóban inkább választotta volna azt, amit barátai javasoltak, mint azt, hogy a Gilbert fiú Shane gyakorlatainak hála egyre megszállottabbá váljon, mivel a professzornak egyáltalán nem állt szándékában segíteni ezzel. Kol és Prue között egyébként nagyjából rendeződtek a viszonyok. A veszekedések ugyan elkerülhetetlenek voltak, de ez mindkettőjük természetéből fakadt, így ennek ellenére hamar túlléptek a dolgon. A nevezetes bocsánatkérés óta mindketten kategorikusan kerültek minden olyan témát, ami a másikkal kapcsolatos érzéseiket taglalta, mégis a körülöttük lévőket egyre jobban kezdte frusztrálni, amit ők ketten műveltek. Mert bár örültek neki, hogy Prue és Kol végre valahára kibékültek, beszélgetnek egymással és egyéb dolgot csinálnak határozottan zárt ajtók mögött, ám valahogy mégis valami feszülten kimondatlan lógott közöttük. Klaus nem igazán szólt bele a dolgukba, bár igazán sokszor tett öcsének csipkelődő célzásokat arra, hogy Prue több Kol számára, mint egyszerű barátnő. Az ilyen alkalmakkor Kol megsértődött legidősebb testévére és hevesen tagadta a hibrid állításának igazát. Elijah bátyjával ellentétben sokkal finomabban és burkoltabban fogalmazva adta elő véleményét. Olyan formában, hogy megkérdezte, hogy Prue, hogy van, terveznek e valamit mára, meg efféle óvatos célzások formájában érdeklődött. Kol nyugodt pillanataiban megválaszolta Elijah kérdéseit. Viszont voltak olyan pillanatok, amikor rá is megsértődött. Damon és Elena egész jól elvoltak. Boldogok voltak, Caroline pedig igencsak gyanakodva szemlélte a nagy boldogságot. Nem értette, hogy barátnője miért Damont választotta, amikor ott volt Stefan is. Kezdte sejteni, hogy itt többről van szó, mint puszta vámpírként fellobbant érzésekről. Ezen elképzelését megosztotta Stefannal is, aki igencsak kételkedve fogadta legjobb barátja érveit. Már nem fájt neki, annyira, hogy Elena szakította vele, mert így lehetősége nyílt, hogy közelebb kerüljön testvéréhez és őt semmiképpen sem akarta elveszíteni. Lance, aki már teljesen otthonosan mozgott a városban, egyre nagyobb mértékű gyanakodással és ingerültséggel figyelte a hibrideket, élükön Tylerrel és csak nagyon nagy nehézségek árán tudta magát megfékezni azt illetően, nehogy megölje őket. Amikor Klaus visszatért a vadász kard beszerző körútjáról - aminek holléte teljesen egyértelmű volt számára, mivel Rebekah elárulta Elijah-nak, aki meg elmondta legidősebb testvérüknek – a szőke hajú férfi mindenestre figyelmeztette a hibridet, hogy figyeljen oda a teremtményeire, meg Hayley-re mert készülnek valamire. Lance és Lio tudták, hogy elkellene mondaniuk a többieknek a gyógyírrel kapcsolatos valódi dolgokat, meg, akkor már Silast és ehhez kapcsolódóan minden mást is, ám Prue még határozottan nem állt rá készen, hogy megtegyék. Így barátai - mivel más választásuk nem igazán volt - vártak.

Este…

• Téged is látni Mystic Fallsban? – kérdezte Shane.
• Vissza kellet jönnöm, elvégre, valakinek kezdeményezni kell, hogy Klaus megölje a tizenkét hibridjét, akiket előkészítettél – válaszolta Meredith végigsimítva ideiglenesen új testének a ruháján, hogy kicsit leszedje róla a vért, de nem igazán sikerült.
• És ezért ölted meg a polgármestert? – kérdezte Shane a földön kitört nyakkal fekvő nőre.
• Soha nem szerettem Carolt és Tyler nyilván megpróbálja, majd megbosszulni, az általa felszabadított hibridek meg lesik minden óhaját. Mit gondolsz sikerülni fog? – kérdezte Meredith elvigyorodva.
• Biztos vagyok benne, ahogy abban is, hogy még nálam is jobban kitaláltad ezt az ötletet – ismerte el Shane.
• Ugye? A második áldozat csoport után már csak megszerezzük a kardot, meg a vadászt és végre Prudence megtudja, hogy hiba volt, amit régen tett – jegyezte meg Meredith elégedetten.
• Nem tudom, szerintem a vadász és a kard túl kockázatos, elvégre a nélkül is elkezdenek felébredni azok, akiknek kell – jegyezte meg Shane.
• Hirtelen milyen óvatos lettél! Csak nem ezért kerülöd Prudence-t és a kis talpnyalóit is? Nehogy felismerjenek téged és Prudence odadobjon az anyja csicskásainak azért, mert régen képes voltál őket az inkvizíció elé vetni! Meg úgy általában azért, mert a nagybátyát szolgáltad. Én veled ellentétben büszkén vállalom azt, amit akkor tettem. Te meg szánalmasan gyáva vagy! – jelentette ki undorodva Meredith. – A Bennet lány egyébként is bármikor képes lenne megvédeni téged, te meg még traktálod itt a hülyeségekkel!
• Bonnie nagyon gyanakvó, de ha ráérez a fekete mágiára, akkor nem tud majd leállni és segíteni fog nekünk, ha kérjük – mondta Shane tényközlően.
• Persze, szerintem, ha nem kell a kard és a vadász, akkor a boszorkány sem – vágta rá Meredith.
• Ha megölöd, ha nem meg kell akadályoznom nehogy túlzásba vigye, mert akkor könnyen olyanok érkezhetnek Mystic Fallsba, akiket nagyon nem akarunk – válaszolta Shane kereken célozva ezzel Prue szüleire.
• Nem félek tőlük – villant fel Meredith barna szemeinek veszélyes fénye Rebekah kék szemeiben. Majd megigazította a gyűrűjét, ami nagyon hasonlított a Gilbert gyűrűkre.

Másnap Jeremy a Gilbert házban tartózkodott, a nővérével. Csak ketten voltak, mivel Lance-t sürgősen elhívta a seriff egy tegnap este történt dolog miatt és, hogy a hasonmás ne maradjon egyedül a potenciálisan bármikor veszélyesé váló fiúval, így a szőke hajú férfi meg felhívta Prue-t. Majd sietősen elment, mivel a nő megígérte, hogy gyorsan beugrik helyette.

• Jeremy segítenél nekem vacsorát készíteni? – kérdezte Elena a tévé előtt ülő öccsétől.
• Persze – válaszolta Jeremy. Felemelkedett a kanapéról és a konyhába ment nővére mellé.
• Vágd fel a zöldségeket – kérte meg öccsét a hasonmás.
• Rendben – felelte Jeremy. Megfogta az oda helyezett kést és elkezdte felvágni a zöldségeket, ám egy pillanatban nem figyelt és véletlenül megvágta a kezét. Elena gyorsan odasietett hozzá és gyorsan egy rongyot szorított a sebre, ám a vér illatát érezve, akaratlanul is megnőttek a szemfogai, szemei vörössé váltak és a körülötte lévő erek kidudorodtak. Viszont ennek ellenére nagyon jól tartotta magát.
• Nekem fel kell mennem – hebegte végül Elena, amikor érezte, hogy egyre kevésbé bírja ki, hogy ne harapja meg Jeremyt.
• Nem kell – válaszolta testvére halkan. Aztán egy hirtelen gyors mozdulattal megfogta a kést és megpróbálta nővére szívébe vágni, aki annyira meglepődőt ettől, hogy reflexből hárította a támadást. Elena ezen mozdulata azt eredményezte, hogy a kés közvetlenül Jeremy szíve mellett fúródott a fiú testébe. Prue pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy megérkezzen. Gyorsan elrángatta Jeremy-t az események ezen alakulásától teljesen lebénult Elena közeléből. Érezte, hogy a Gilbert fiú szíve már nem bírja sokáig, így az ebben a helyzetben hozható legjobb döntést hozta meg. Prue megsebezte a karját és Jeremy szájához emelte. Elena a saját bánatos sírása közepette hallotta, hogy a nő számára valamilyen teljesen idegen dallamos nyelven suttog valamit testvérének, amitől a hasonmás szinte azonnal megnyugodott, mert bár nem értette a szavak jelentését, sejtette, hogy a nyilván hozzá hasonlóan ideges Prue a saját nyelvén nyugtatja meg testévért arról, hogy minden rendben lesz. Elena most jött rá, hogy milyen ostoba is volt, elvégre ő is ugyan úgy adhatott volna a véréből Jeremynek, mint Prue, de valahogy nem volt képes megmozdulni, mert teljesen lefagyott attól, hogy a testvére majdnem megölte őt.
• Elena ne állj ott, gyere, segíts nekem a kanapéra tennie Jeremyt – szólította fel a továbbra is szobor merev hasonmást Prue a mozgásra. Ő is megtette volna, de tudta Elenának kell ezt megtenni helyette és egyébként is gondolatban átkozta magát, hogy majdnem elkésett. Ha csak egy fél pillanattal később jött volna, akkor már nem tudja megmenteni a fiút. Elena végül tette amire Prue felszólította és lefektette eszméletlen testvérét a nappali kanapéjára.
• Én… nem akartam… egyszerűen csak védekeztem – kezdett egyből szabadkozásba a hasonmás, amit visszaért a konyhába.
• Tudom – válaszolta Prue higgadtan, próbálván olyan hangot megütni, amitől Elena lehetőleg minél előbb megnyugszik. Örült volna neki, ha Lio is itt van, mert barátja sokkal jobban tudta kezelni a könnyen hisztérikussá váló embereket, mint ő.
• Nem értem miért csinálta ezt, pedig Bonnie-vel és Shane professzorral elvileg gyakorolta azt, hogyan is uralkodjon a vadász énjén – rázta meg a fejét Elena szomorúan. Ugyanis azt remélte, hogy testvérével most már minden rendben lesz.
• Uralkodni a vadász énjén?! – nézett a hasonmásra Prue teljesen elképedve. – Elena egy vadászt ösztöneit nem lehet lekorlátozni! – idézte Lance-t a nő. - Ezért van az, hogy nem lehettél egyedül vele, mert bármikor megtörténhetett volna az, ami most! – világosított fel a hasonmást hűvösen.
• De Shane azt mondta… - hebegte Elena zavartan.
• Mégis ki a fene ez a Shane?! Folyton utalgattok rá, de én még soha nem találkoztam vele! Mégis mire tanítja Bonnie-t? – követelte Prue idegesen a válaszokat. Már az a lehetőség is felmerült benne, hogy ez az állítólagos professzor szándékosan kerüli őt. Csak tudnám, hogy erre mégis mi oka lehet!
• Bonnie azt mondta, hogy kinyilatkoztatást tanul tőle – válaszolta félénken Elena.
• Azt mondtad kinyilatkoztatást? – kérdezte Prue teljesen megütközve. Hogy a fenében nem vettem észre! Elvégre teljesen nyilvánvaló, hogyha ott van a tizenkét áldozat, akkor boszorkánynak is kell lennie, de nem hitte volna, hogy pont Bonnie az. Elvégre Bonnie egy Bennett! Ennyit arról, hogy a Bennett nők fehér boszorkányok! Először Ayana, aztán Emily most meg Bonnie! Sejthettem volna, hogy nem tud ellenállni egy ilyen szintű hatalmas mágikus erőnek!
• Miért az baj? – kérdezett vissza Elena értetlenül, mivel valahogy ezt gondolta Prue reakciója alapján, de nem igazán érthette, hogyan is lehet ekkora a probléma.
• Ez nem baj Elena, hanem egyenesen katasztrófa! – válaszolta Prue és gondterhelten a hajába túrt. Komolyan, ez már tényleg nem hiányzott nekem ide, gondolta a nő indulatosan.