X. fejezet

Nem így akartam...

„Ha meg akarod változtatni a sorsot, akkor a következményekért is felelősséget kell vállalnod. Ugyanis nem változtathatod meg csak egyetlen lény sorsát: mindenki sorsa összekapcsolódik.” Maryrose Wood

Prue visszakézből lekevert egy hatalmas pofont az ősnek és hevesen kibontakozott a karjai közül. Damon eldobta a kezében tartott szívet, most kezdte felfogni, hogy a nő valamilyen átokra figyelmeztette őt, de most jobban lekötötte a figyelmét Prue és Kol. A többiek is hasonlóan voltak ezzel, mint az idősebb Salvatore. Klaus el sem tudta képzelni, hogy öccse mégis honnan ismeri a nőt és hogy mégis kicsoda is a megjelent két fickó, de sejtette, hogy Prue-hoz tartoznak. Azért meg kell hagyni lenyűgözte, a nő hevessége. Azért nagy bátorság – vagy épp botorság - kell ahhoz, hogy valaki csak így megmerjen ütni egy ősi vámpírt. Az öcskös aztán tud választani! A megdöbbenése másik fele az volt, hogy Kol semmilyen formában nem reagált a pofonra. Maximum annyit, hogy sértetten nézett a nőre. Elijah mélyet sóhajtott. Ő sem tudod róla, hogy öccse és Prue között mi van, de igazán nem lepte meg a dolog és így már világossá vált előtte, hogy hol is tartózkodott Kol mikor visszatért. Jeremy nehéz órákon volt túl. Amin Connor folyamatosan arról próbált meggyőzni őt, hogy a vámpíroknak meg kell halniuk és valamilyen küldetésről is hadovált neki össze-vissza. Mindenesetre örült neki, hogy Damon megölte őt és megszabadított őt tőle. Lance továbbra is meglehetősen morcos volt azért, hogy lekésték a küzdelmet. Annyira kárpótlás azért megadatott neki, hogy legalább nézhette barátnője és Kol között nemsokára kialakuló vitát, mert tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Lio szőke hajú barátjával ellentétben nem volt csalódott. Bár bánkódott a miatt, hogy Damonnek meg kellet ölni a vadászt. Amiért Prue nyilván elégé dühös lesz rájuk. Lio csak abban az egyben tudott reménykedni ebben a helyzetben, hogy a nő talán Kolon tölti le a mérgét és nem rajtuk. Nem mintha nem kedvelte volna az őst, csak Prue borzalmasan félelmetes volt, amikor mérges volt. Egyébként mind ő, mind Lance megölték volna Damon helyett a vadászt, de sajnos elkéstek.

• Most nézd meg mit csináltál! – kiabált rá Prue teljesen kiakadva Kolra. Nem is figyelve közönségükre. Egyszerűen fogalmazva is dühös volt. Nem akarta, hogy Damon hallucináljon a vadász átok miatt és ezért vállalta volna magára ezt és bármi mást, ami szükséges. Csak azt ne kelljen látnia, ahogy a vámpír szenved, ami most már csak idők kérdése volt.
• Hogy én mit csináltam?! – kérdezte Kol is fellobbant haraggal. – Megmentettelek attól, hogy a következő időszakot a vadászátok miatt keljen elszenvedned és utána valamilyen drámai módon meghaljál! – vágta hozzá a nőhöz indulatosan a szavakat.
• És mégis ki a fene kért meg rá?! – sziszegte Prue és összefonta volna a karjait, ezt azonban nem kellet volna, mivel a hátában lévő szinte már begyógyult sebek fájdalmasan húzni kezdték a bőrét, így az arca alig látható fintorba rándult.
• Senki! És tudod mit? Azért is szívesen – felelte Kol idegesen. Így mentse meg még egyszer valaki életét!
• Cseszd meg, a szíveseseddel együtt! – szűrte a nő a fogai között.
• A világért se zavarnám meg ezt a meghitt és nem mellesleg roppantul kellemes diskurzust, de el kéne tüntetni a hullát – szúrt közbe nagy bátran Lance.
• Fogd be! – tromfolta le őt egyszerre Prue és Kol is.
• Oké, nem kell ennyire mellre szívni! Csak gondoltam megemlítem a véleményem, de úgy látszik most nem vagytok rá vevők – emelte fel védekezően a kezeit a szőke hajú férfi.
• Prue a sebeid már így is begyógyultak és ki kell vágnom belőled a szilánkokat, ami nem lesz éppen sétagalopp – vetett közbe Lio is meglehetősen aggodalmasan és borúsan. Erre a nő vágott egy újabb fintort, de végül beleegyezően bólintott. Minél előbb annál jobb alapon.

• Elijah megtennéd, hogy hazaviszed Jeremy-t? – kérdezte Prue elbányászva a zsebéből a kocsija kulcsát.
• Természetesen – válaszolta nyugodtan az ős elvéve a kulcsokat a nőtől. Egyáltalán nem zavarta a kérés, mivel megértette, hogy a társaság tagjai közül most csak ő nem fog egy csomó mindent a fiúhoz vágni. Attól kezdve, hogy lehetett ilyen felelőtlen addig bezáróan, hogy mégis mit gondolt. Ő csak szépen hazakíséri és a nővére gondjaira bízza. Ennyi igazán nem okoz neki gondot.
• Rendben leszel? – kérdezte tétován Jeremy a nőt, mikor megállt mellette. Kicsit zavarta, hogy hazaküldik őt, mint egy taknyost, de legalább Elijah-t kapta kísérőjének és nem Klaus, vagy ne adj ég Kolt. Utóbbiról és Prue-ról egyébként nagyon nehezen tudta elképzelni, hogy egy párnak számítanak, de a veszekedésükből nagyon ez látszott. Ijesztő, gondolta a Gilbert fiú.
• Naná! Lio se perc alatt kikapkodja a hátamból az ajtó darabkáit – válaszolta Prue halványan elmosolyodva.
• Tudod, ez sértés volt, mert én is igazán kiszedem, ha ennyire szeretnéd és még hülyeségekkel sem foglak traktálni közben – szólt közben Lance is sértetten.
• Hát persze – reagálta le szőke legjobb barátját Prue sóhajtva. Jeremy közben Elijah alig látható terelgetésének hála már útban volt a Gilbert ház felé a legnyugodtabb őssel.
• Mi az, hogy persze? Arról igazán nem tehetek, hogy élő tűpárna lettél – vonogatta a vállát Lance. Prue vetett rá egy sötét pillantást, de mielőtt szóban vagy akár másként is kifejezhette volna a véleményét Kol lépett közelebb hozzá.
• Elmondanád, hogy miért is nem közölted velem, hogy egy vadász van a környéken? – kérdezte az ős haragosan.
• Tudtad nem? – vágott vissza a nő hasonló hangot megütve.
• De nem sima vadász volt, hanem az ötök testvériségének tagja! Szóval miért nem mondtad?
• Mert tudtam, hogyan is reagálnál – mutatott az ősre Prue.
• Miért hogyan reagáltam? – húzta fel gúnyosan a szemöldökét Kol. – Nem tudtam, hogy kell neked is a gyógyír – mondta halkan a szürke szemekbe nézve. Egyszerűen nem hitte volna, ezt Prue-ról. Azt valahogy már annál inkább el tudta képzelni, hogy azért tette volna, hogy megvédje Damont, a mellékhatásoktól, még akkor is, ha után neki kellett volna szenvednie. Azonban még mindig nem értette miért is védi ennyire a nő az idősebb Salvatore-t. Egyébéként emlékezett rá, hogy húga régen mennyire megszállottan rá volt kattanva erre az egész gyógyír-es dologra. Ugyanis Rebekah szeretett volna újra ember lenni, ahogy a vadászért is oda volt, mármint nem ezért a hulláért, aki most itt feküdt mellettük, hanem az egyik akkoriért, akit régen ismertek. Kol Rebekah-val ellentétben szeretett vámpír lenni és nem akarta, hogy megszűnjön ez a dolog.
• Kell a francnak! – válaszolta Prue undorodva. – Csak Damonnek akartam segíteni, hogy lehetőleg megússza a hallucinációkat, de neked hála új és eddig ismeretlen dolgokat fog tapasztalni – tette hozzá a nő dühösen és megtoldotta egy lesújtó pillantással.
• Én lerendezem a hullát, mielőtt még jönnek a rendőrök és a következő napokat a Mystic Fallsi cellák egyikében töltjük – szólt közbe Lio és így is tett, mivel úgy gondolta addigra remélhetőleg barátnője és Kol között rendeződnek a dolgok. Tudta, hogy hülyeség volt a részéről ezt gondolni, mert náluk soha semmi nem ment ilyen egyszerűen.
• Mindig ilyen jól szemléli a világot? – kérdezte Damon Lance-től, mivel a szőke férfitől, aki mellé sétált.
• Még jobban – felelte a szőke hajú férfi vigyorogva. – Egyébéként a nevem Lance, a pesszimista fickó pedig Lio – nyújtotta a kezét a vámpír felé.
• Damon – fogadta el a felé nyújtott kezet számára is értehetetlen okból Damon. Klaus érdeklődve hallgatta öccse és a nő között zajló párbeszédet. Mivel közelebb volt, mint Damon és Lance, így hallotta Kol gyógyírra vonatkozó megjegyzését és nem értette öccse miért is mond ilyeneket, de nem úgy tűnt mintha Prue meglepődött volna ezt hallva. Egyébéként nem hitte volna, hogy a nő vámpír. Egyszerűen… nem néz ki vámpírnak!

Elijah közben leparkolt a Gilbert ház előtt. Hirtelen kivágódott az ajtó és Elena vetett magát a kocsiból kiszálló Jeremy karjaiba.

• Elijah, kérlek, mond meg Klausnak, hogy nagyon köszönjük – kérte a mérhetetlenül megkönnyebbült Stefan.
• Szerintem jobban teszed, ha személyesen mondod meg neki, egyébként Damon volt az, aki megölte a vadászt nem mi – felelte az ős kimérten.
• Damon hol van? – kérdezte Elena szipogva.
• Prue-nál – válaszolta Elijah nyugodtan.
• Az új történelem tanárnőnél? Ő meg mégis micsoda? És miért is segített Damonnek? Talán a volt barátnője? – kérdezte Caroline kíváncsian az ősre zúdítva a dolgokat, mivel ő is a Gilbert házban marad annak érdekében, hogy megvigasztalja a hasonmást.
• Igen, nála. Kérdezzétek tőle, de nem hiszem, hogy lett volna köztük valami – hárította a kérdést udvariasan az ős, de azért a legszükségesebb dolgokat megválaszolta.
• Damon, hogy-hogy nem jött veletek? – kérdezte Elena az őstől és Jeremytől.
• Megölte a vadászt – jelentette ki magától érthetően Elijah.
• És? Ez mit számít? Damon úton-útfélen megöl valaki – vont vállat Caroline.
• Caroline! – csattant fel a hasonmás és vetett egy meglehetősen méltatlankodó pillantást szőke hajú barátnőjére.
• Miért te is tudod, hogy ez így van – nézett barátnőjére a szőke vámpírlány. Stefan várta az ős válaszát, ami nem is váratott magára sokáig.
• Ezt a vadászt nem kellet volna megölnie – jegyezte meg Elijah sóhajtva.
• Miért? Kivételesen egyetértek vele és jól tette, mert a fickó igazán megérdemelte azok után, amit Tylerrel tette – mondta Caroline is mérgesen. Ő ugyanis úgy vélte, hogy barátját a vadász rabolta el a kórházból.
• Mert, aki megöli őt, azt átok sújtja – egészítette ki mondandóját Elijah. Nem állt szándékában Elenáék orrára kötni azt, hogyha a vadász életben maradt volna és beteljesedett volna a jegye, akkor megtalálták volna a gyógyírt, ami elvileg visszaváltoztatja a vámpírokat emberekké. Most viszont már nem igazán számít, vagy csak akkor ha Damon épségének érdekében Jeremy veszi át a vadász helyét. Az ős vetett egy óvatos pillantást a Gilbert fiúra, amit szinte senki nem vett észre, mert a saját gondolatiakba voltak merülve. Caroline továbbra is dühöngött magában, a Tylerrel történtek miatt. Stefan szeretett volna beszélni bátyjával, hogy megtudja, hogy van. Jeremy viszont észrevette azt a várakozó pillantást, amivel az ős ránézett. Pont úgy, mint ahogy ez időzített bombára, gondolta Jeremy. Remélte, hogy ez nem azért van, mert elbeszélgetett Connor-ra és látta a tetoválását.
• Átok? – kérdezte Elena aggódva. Szavakkal nem tudta volna elmondani - egyébként Stefan, valamint Caroline jelenlétében nem is szerette volna kimutatni -, de nagyon féltette Damont és ez az átok dolog csak tovább növelte aggodalmát.
• Hallucinálni fog – egészítette ki Elijah. – De ne aggódj Prue biztosan segíteni fog megoldani neki a dolgot – nyugtatta meg a hasonmást az ős. – Most pedig, ha megbocsátotok, mennem, kell – jelentette ki.
• Köszönöm Elijah – hallotta még meg Elena hálálkodását az ős és beszállva Prue autójába a nő háza felé vette az irányt.

• Tényleg jó lesz eltűnni – jegyezte meg Damon is, amint már zavaróan hallható közelségből csendült a rendőrségi szirénák hangja.
• Hé, galambocskáim, ha lehetne otthon folytassátok a szerelmes civódásotokat, mert nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én egyetértek Lióval és nem akarok sittre kerülni ezért – tárta szét a kezeit Lance, Prue és Kol mellé lépve.
• Lance még egy ilyen és garantáltan eltöröm a lábaidat – válaszolta Prue és sértetten távozott. Damon utána ment, mert szeretett volna lehetőleg négyszemközt beszélni vele. Kol pár percig még homlok ráncolva a nő után nézett, majd az térítette magához, hogy Klaus hátba vágta.
• Szóval van barátnőd és nekem nem is szólsz róla? Mióta is vagytok együtt? – kérdezte a hibrid érdeklődve öccsétől.
• Nem tartozik rád, hogy mit csinálok, és egyébként sem vagyunk együtt – felelte öccse, aki nagyon úgy nézett ki, mint egy duzzogó gyerek, majd ő is a két távozó után suhant.
• Náluk a tagadó fázis igazán szokásos dolog. Egyébéként hellyel-közzel majd kilencszáz éve vannak együtt – válaszolta meg a távozó Kol helyett a kérdést igencsak készségesen Lance. – Egyébéként a nevem Lance – mutatkozott be a hibridnek is a szőke hajú férfi.
• Klaus – rázta meg a felé nyújtott kezet Klaus. Furcsa érzés tört rá a férfi közelében, mintha egyszer már találkoztak volna, valamint különös érzés fogta el őt vele kapcsolatban. Azonban mielőtt ennek hangot adhatott volna Lio jött feléjük.
• Még jó, hogy a kocsit két utcával arrébb parkoltam le, mert ebben a helyzetben igazán szépen nézni ki, ha elhajtanánk a rendőrökkel szemben a tett helyszínének irányából – morogta a nem létező bajusza alatt a fekete hajú férfi.
• Persze, persze előrelátásod határtalan – forgatta meg a szemit a szőke hajú férfi. - Elviszünk téged is, oké? – tette hozzá a hibridhez intézve a szavakat.
• Rendben – egyezett bele Klaus. - Egyébéként ti, hogy kerültök ide? – érdeklődte a hibrid, amint az utolsó pillanatban fordultak be a legközelebbi sarkon, mielőtt az iskola elé száguldó rendőrautókban lévők észrevehették volna őket.
• Prue-hoz jöttünk – magyarázta el nagyon is röviden a dolgot Lio.
• Aha – mondta a hibrid és nem igazán tűnt elégedetnek a válasszal. Lance és Lio azonban még nem voltak hajlandó az orrára kötni a valódi okukat, legalábbis garantáltan nem amíg előtte meg nem beszélik a dolgot Prue-vel. Elvégre a nő volt itt és ő tudja, hogy ki mennyit tud és miről.

Prue nem állt meg a házáig, bement az otthonába és ott egyszerűen csak próbált a legkevesebbet mozogni, mert a háta egyre jobban fájt. Tudta, hogy most szinte mindenki kérdőre akarja majd vonni. Viszont neki most a legégetőbb problémája Damon volt, aki a figyelmeztetése ellenére képes volt megölni a vadászt. Prue most újra mérges lett Kolra, pedig a tegnapi incidens szinte már teljesen ki is ment a fejéből legfőképpen a reggeli dolgok miatt. Erre tessék! Ha az ős nem próbálta volna őt megvédeni, akkor most minden rendben lenne. Az legeslegzavaróbb az volt, hogy nem értette miért is csinálta ezt Kol, elvégre mit is érdekli őt, hogy pontosan mi történik vele?! Na jó, Prue tudta, hogy számít valamennyire az ősnek, de ez akkor is furcsa volt, még úgy is ha ő bármikor megtett volna ezt ha hasonló helyzetbe kerülnek. Sőt még talán többet is tett volna. De ez a dolog Kol részéről akkor is nagyon életidegen volt.

• Nem mondtad, hogy Kol is itt van – jegyezte meg Damon.
• Tudom, azért, mert nem tudtam, hogy mégis meddig marad – válaszolta Prue tényközlően. Ezért nem állt szándékában bocsánatot kérni, még akkor sem ha Damonről volt szó. Egyébként is utálta az ilyesmit és ezért nagyon ritka volt, hogy így tett volna.
• A vadásszal kapcsolatban… úgy fogok hallucinálni, mintha megharapott volna egy vérfarkas? – kíváncsiskodott a vámpír, hogy lehetőleg előre fel tudja készíteni magát a dologra.
• Nagyjából, de van rá megoldás, ugyan úgy, mint a vérfarkas harapásra – nyugtatta meg Prue gyorsan Damont.
• Egy vadász vérét kell innom? – kérdezte a vámpír érdeklődve. - Vagyis keresünk egy másik vadászt és kész?
• Nem éppen. Az igaz, hogy keresnünk kell egy másik vadászt. Egy olyat kell találnunk, aki eddig még nem az és rá kell vennünk, hogy öljön meg egy vámpírt, így megszűnik a vadász átok, ami rád került – válaszolta a nő.
• Nem hangzik könnyűnek – húzta el a száját Damon.
• Valóban nem az, de nem lehetetlen – fogta meg a vámpír karját biztatása jeléül Prue. Kol ezt a pillanatot választotta arra, hogy belépjen.
• Most ha elterelnénk a beszélgetést Damon kis problémájáról, akkor végre valahára igazán elmondhatnád, hogy miért is vagy itt – vágta le magát a kanapéra az ős.
• Nem fogok neked válaszolni! Hanem először is megoldom azt a bajt ami a te hibádból történt – vettet egy újabb mérges pillantást Kolra a nő.
• Tehetek én arról, hogy a vadász pont Mystic Falls-ot választotta vadászata színhelyéül? – kérdezte Kol gúnyosan. – Amúgy sok sikert a vadász kereséshez, de nem is értem miért csinálod ezt, elvégre minek keresni, ha itt van Jeremy – tárta szét értetlenül a kezeit az ős.
• Jeremyt hagyd ki ebből – vágta rá Prue.
• Szuper! Úgy látom már ő is felkerült a „Védjük meg minden áron, de az okát senkivel ne osszuk meg” listádra – szúrt oda cinikusan Kol.
• Prue, te is tudod, hogy Jeremy-n kívül, hogy nem sok vadász rohangál a világban – kapcsolódott be a beszélgetésbe Lance is, mivel most érkeztek meg. – Főleg nem olyan, aki tud is valamit a természetfölötti világról. Valamint nincs a homlokukra írva, hogy – itt a hatás érdekében összetette a kezeit - „Legyetek szívesek és tegyetek vadásszá, ami kemény kiképzést követően még az agyamra is rá fog menni.” A többi viszont már gyerekjáték – legyintett a szőke hajú férfi és célegyenesen a konyhába indult. Klaus ezt hallva, elvigyorodva lehuppant testvére mellé a kanapéra. Közben a lehetséges kérdések listáján töprengett, amiket szándékában állt feltenni. Lio csak a fejét csóválta barátait hallva.
• Ne is törődje vele, egyszerűen csak hülye – mondta Prue Damonnek. Látva a vámpír erősen szkeptikus tekintettét.
• Ezt hallottam! – kiáltott Lance a konyhából és lehetet hallani, hogy már meg is találta az ételt. Prue szem forgatva álldogált továbbra is nagyon is látható távolságra Koltól. A szintén megérkezett Elijah is csatlakozott hozzájuk.

• Hozok két széket, meg érzéstelenítőt… jó sokat, és utána kiszedem a szilánkokat – mondta a nőnek Lio.
• Rendben – sóhajtotta Prue. Fekete hajú barátja hozott is két széket, Prue leült az egyikre lovagló ülésben a többiek felé fordulva. Lio pedig mögé a másikra. Szakszerű mozdulatokkal hátulról levágta a nőről a pólót és a melltartót pedig kikapcsolta, aki elölről a székhez préselte magát, hogy azért lehetőleg ne essen le róla a ruha maradéka. Lio a sebet látva elhúzta a száját. - Hogy néz ki? – kérdezte a nő érdeklődve.
• Bűbájosan – válaszolta Lance csámcsogva, aki megállt Lio mellet kezében egy telepakolt tányérral.
• Oké, ez fájni fog – figyelmeztette fekete hajú legjobb barátja Prue-t és a zsebkését elővéve neki látott kiszegetni a nő hátából az ajtó darabokat.
• Óvatosan – sziszeget rá Lióra Prue, amikor az neki látott önként vállalt feladatának.
• Csináljam én? – kérdezte Lance készségesen.
• Kösz, de kösz nem – jelentette ki a nő.
• Honnan tudtál arról, hogy mi történik, akkor, ha valaki megöl egy Conor féle vadászt? – kérdezte érdeklődve Klaus Damon jelenlétében próbálván kikerülni az ötök testvériségének történtét.
• Én sem vagyok éppen fiatal és egyébként Kolt, akkor rabolták és szúrták le a vadászok, amikor megismerkedtünk… legalábbis egy kicsivel utána – felelte Prue készségesen és a szája fájdalmas fintorba rándult, mert Lio minden óvatossága ellenére nem tudta észrevétlenül eltávolítani a szilánkokat.

Anglia 1114 körül

Kol örült neki, hogy megszabadult legidősebb bátyja nyomasztó közelségtől. Valahogy soha nem tudták megállni veszekedés nélkül. Egyébként Angliai tartózkodása nem is volt olyan ostobaság, mint ahogy azt először hitte. Elvégre célja szerinte remek haderő állt rendelkezésére, amikor akarta, valamint itt volt Prue is. Igazán remekül megvolt a nővel. Akkor találkoztak, amikor akartak és általában a végére az ágyban kötöttek ki. Lance és Lio is tudtuk róluk és az ős csodálkozására nem követelték tőle, hogy vegye el a nőt meg az egyéb ilyenkor általában felmerülő dolgokról sem mondtak semmit. Egyszerűen olyan volt, mint magától érthetően most már ő is a családjukhoz tartozna és úgy is bántak vele. Lio néha tette neki pár tanácsot a földjeivel kapcsolatban. Lance pedig a haderejének a kiépítésében segített. És az ősnek tapasztalni kellet, hogy valóban hasznos dolgokat mondanak neki. Valamint Prue is meglepően sokat tudott neki segíteni. A nő egyébként nagyon fergeteges volt, mind az ágyban nyújtott teljesítménye, mind, amikor beszélgettek – vagy éppen veszekedtek -, bármivel kapcsolatban és mindig meg tudta őt lepni valamivel. Most is éppen a Prue-ékhoz tartott, mert meghívták őt vacsorára, ő pedig elfogadta, mert tényleg szeretett velük lenni. Mert a testvéreire emlékeztették őt, ott volt Lio, aki bár igazán pesszimista természet volt, de ennek ellenére pont úgy őrködöt barátai nyugodt légköre felett, mint Elijah testvérei felett. Lance stílusa nagyon hasonlított Klauséra, ugyan úgy nem ismert könyörületet, de bármit megtett volna a testvéreiként szeretett és gondolt Prue-ért, valamint Lioért. Pont, mint Klaus értük. Kol ekkor észrevette, hogy bekerítették, ezért aztán a lovat vágtába fogta, de nagyon levakarhatatlannak tűnő alakokkal volt dolga, így végül megállt és úgy gondolta legalább jót szórakozik velük.

• Rendben ki szeretne először meghalni? – kérdezte támadóitól vigyorogva az ős. Észlelte, hogy ismét körbe vették őt és le akarták lőni a nyilaikkal, de vámpír gyorsaságának hála mindet kivédte. Majd rájuk rontott, ám későn vette észre és az egyik mögé került és már csak a hátába nyilalló szúrást észlelt. Amikor legközelebb magához tört, akkor Elijah hajolt fölé.
• Te meg mit keresel Angliában? – nézett furcsán fiatalabb bátyjára, mivel úgy tudta, hogy Klausszal és Rebekáh-val vannak Olaszországban.
• Attól tartok Kol, hogy te nem ott vagy ahol gondolod – válaszolta Elijah udvariasan.
• Mi van? – kérdezte tőle Kol értetlenül.
• Leszúrtak minket a fehér tőrhamvába mártott ezüst tőrrel – magyarázta meg Elijah, hogy mi is történt. Kol ezután teljesen kiakadt és heves szitkozódások közepette zúdította testvérére a panaszát.
• És hogy jöttek rá, hogy mi mik vagyunk? – kérdezte végül a fiatalabb testvér idegesen.
• Rebekah… - kezdte Elijah halkan.
• Ne is folytasd, a húgocskánk már megint jól összekuszált mindent – húzta el a száját Kol és utána sebesen távozott is. Mivel semmi kedve nem volt a további diskurzushoz.

Mystic Falls napjainkban

• Akkor ezért igyekeztél annyira vissza? Én azt hittem, azért mert továbbra és mérges voltál rám – fordult fiatalabb öccse felé Klaus.
• Mert az is voltam - válaszolta Kol duzzogva és még a karjait is összefont a mellkasa előtt. A hibrid erre válaszként csak felhúzta a szemöldökét, mivel tudta, ha öccse valóban ennek okán sietett volna el, még akkor is szakított volna rá időt, hogy kifejezésre jutassa véleményét.
• Szóval tudsz a vadászokról, mert Kol elfecsegte a dolgot? – kérdezte Klaus a nőtől érdeklődve.
• Nem, Kol nem mondta el – rázta meg a fejét Prue tagadóan.
• Nem fecsegtem el semmi! – jelentette ki a nővel egy időben Kol és nézett meg lehetősen méltatlankodva legidősebb testvérére.
• Most mondtad, hogy Kol elrablása… - fonta össze a szemöldökét Klaus bosszankodva, mert egyszerűen nem akart összeállni a kép, amit ő nagyon utált.
• Ne ködösíts már annyit – szólta rá Lance Prue-ra két falat között. Végül megunva az állva evést leült az egyik fotelba és kényelmesen elhelyezkedett benne, majd folytatta tovább tevékenységét.
• Én nem ködösítek – vágta rá Prue, vetve egy morcos pillantást szőke hajú barátjára.
• Ja, persze – bólogatta Lance és teljesen nyilvánvaló volt, hogy pont az ellenkezőjét gondolja. – Egyébként a vadászokról figyelmeztetést kaptunk… legalábbis, ha jól emlékszem – jegyezte meg a szőke hajú férfi. Tisztán emlékezett rá, hogy Prue apja figyelmeztette őket rájuk, vagyis inkább kikötette, hogy Prue lehetőleg ne ölje meg őket azért ha esetleg Kolra támadnának. Csak mondja meg nekik, hogy a férfi számukra tabu és kész. Na persze, mert a vadászok aztán pont olyanok voltak, akik tuti megkegyelmeztek volna egy vámpírnak, nemhogy az egyik ősnek, gondolta Lance. Ő is nagyon unta mikor Prue apja ezzel a folyamatos „Ne ölj meg senkit, még, akkor, se ha ő téged igen” dumával jött. Egyszerűen nem volt alkalmazható elmélet a gyakorlatban. A férfi mégis megtalálta a módját, hogy valahogy megbüntesse őket, ha ezzel ellentétesen cselekedtek. Ami nagyon is bosszantó volt.
• Igen, úgy volt – helyest Lio is szőke hajú barátja mondatát. – Neked meg pont nem tudtuk elmondani, mert akkor már késő volt – mondta a fekete hajú férfi Kolnak címezve mondandóját.
• És ki mondta el nektek? – kérdezte Klaus kíváncsian.
• Az apja – mutatott a nőre Lance. Prue válaszként elhúzta a száját és vetett egy sötét pillantást szőke hajú legjobb barátjára. Utálta, ha felhozták előtte az apját, mivel ez egyszerűen tabu témának számított a számára, és aki nem tudta ezt elfogadni arra nagyon mérges lett.
• Tudtad, hogy a boszorkányok menekülnek valami elől? – érdeklődte Elijah a maga udvarias módján más irányba terelve a beszélgetés menetét. Ugyanis úgy volt vele, hogy még a név baljós előjel – még akkor is, ha konkrétan nem is mondták ki – és nagyon nem akarta, hogy Prue apja megjelenjen Mystic Fallsban.
• Igen, tudok róla – válaszolta Prue röviden és tömören. Egyértelműen nem állt szándékában megmondani, hogy mégis honnan, valamint nem szerette volna megemlíteni azt sem, hogy kihallgatta Elijah és Klaus beszélgetését a Young farmon. Az ugyanis egy kissé rossz vényt vetett volna rá. Elvégre hallgatózni nem szép dolog. Pedig ő aztán tényleg nem tehet arról, hogy pont akkor volt ott, amikor az ősök is és azok olyan hangosan beszélgettek, hogy az nem lehetett nem meghallani. Na jó, a nő een a ponton hajlandó volt elismerni, hogy neki van kimondottan jó füle, de ez akkor sem vonná el a figyelmet arról, hogy hallgatózott.
• Az okát is tudod, hogy miért van? – hajolt előre Klaus. Szemében mohó kíváncsiság égett. Tudtam, hogy tud valamit!
• Damon, veled minden, oké? – kérdezte a hibriddel egy időben Lance a vámpír felé fordulva. Így mindenki Damonre fordította a pillantását és még maga Klaus is elfelejtette, hogy kérdezett valamit. Hiába Lance se most született és ő is tudta, hogyan is kell másfelé terelni egy beszélgetést. Főleg, ha az olyan irányba tartott, ami számukra kissé ingoványos terület.
• Igen, rendben vagyok – válaszolta Damon meglepődve a kérdés miatt.
• Akkor még eddig a pillanatig nem jelentkezz semmilyen hallucináció? – kíváncsiskodott tovább Lance.
• Semmilyen – rázta meg a fejét határozottan a vámpír.
• Oké, ez jó. Viszont, ha esetleg mégis megtörténne, akkor legyél szíves és szóljál róla, vagy ha ez nem menne, akkor akár kézzel-lábbal is jelezhetsz, csak jelez – kérte Lance.
• Rendben – egyezett bele Damon. Egyébként próbálta felvenni a beszélgetés fonalát, legalább azt megtudta, hogy Prue a tizenkettedik században már élt. Szóval így már nem is volt olyan meglepő, hogy volt pár tapasztalat és észrevétele.

• Szóval mielőtt Damon neki látna társalogni saját magával, szerintem nincs más dolgunk, minthogy adunk Jeremy-nek egy karót és ráeresztjük egy vámpírra. Szerintem meg fogja állni a helyét – vetette fel a lehetőséget a hibrid.
• Képes volnál a gyógyír miatt ilyet kérni egy tizenhét éves fiútól? – kérdezte Prue kissé rosszallóan. Egyébként Damon érdekében ő is ezt tette volna, ha nem pont Jeremy-ről lett volna szó. Viszont tudta, hogy így a vámpírnak lesz rossz, aki sokkal fontosabb volt a számára, mint a Gilbert fiú.
• Természetesen! Beadjuk a gyógyírt Elenának és mindenki boldog lesz – vont vállat Klaus. Elijah felsóhajtott mellette, tudta, hogy ez nem lesz olyan könnyű dolog, mint ahogy azt bátyja akarja, de most, hogy felcsillant az új hibridek gyártásának lehetősége Klaus nyilván nem fogja feladni. Kol Prue-n gondolkozott. Nem értette, hogy a nő miért védi mind Damont, mind Jeremy-t, valamit a többieket. Mert ha csak Lióról, vagy Lance-ről lett volna szó, akkor azt még valahogy meg tudná érteni, elvégre a két férfi a családja a nőnek. De a többiekhez semmi köze nem volt, mégis óvta őket és az ős egyáltalán nem tudta, hogy erre mégis mi oka lehet. Lance nagy részben egyetértett Klausszal, akkor is, ha ő – Prue-val és Lióval egyetemben - a hibriddel – valamint a többiekkel - ellentétben pontosan tudta a gyógyír-el kapcsolatos igazságot. Viszont Prue jelenlétében inkább nem hangoztatta véleményét, amiről a nő egyébként is nyilván tudott. Lio próbált Prue hátára koncentrálni. Ő igencsak kételkedő természetéből kiindulóan egyáltalán nem hitt abban, hogy olyan könnyű dolguk lesz Jeremy vadász kérdését illetően, mint ahogy az a hibrid állította. Valamint a gyógyír-el kapcsolatban és ehhez kapcsolódóan is ott voltak azok a dolgok, amiket az ősök, valamint maguk a vadászok és mindenki más rosszul tudott, vagyis inkább szándékosan félre voltak informálva. Damon a gyógyír szót, valamint szerelmének a nevét hallva összevonta a szemöldökét.
• És mégis mit gyógyít meg az a gyógyír, amit ennyire hangsúlyoztok? – kérdezte végül a vámpír kíváncsian.
• A vámpírságot – válaszolta a gondolataiba merült Nik nagyon is könnyedén. Mivel azért bízott abban, hogy sikerül megoldani ezt a dolgot és ezúttal sokkal jobb hibrideket fog teremteni, akik nem fogják őt elárulni. Bár most, hogy úgy látszott a családja ismét egy lehet ő maga is eléggé unottabban fogadta ezt, mint ahogy az korábban tette volna.
• Vagyis azt mondod, hogy… - hagyta félbe a mondatot teljesen döbbenten Damon.
• Úgy tartják, hogy aki beveszi az újra ember lesz – válaszolta Kol szem forgatva.
• Ez azért kissé túlzás, legalábbis, ha engem kérdeztek. Főleg úgy, hogy semmi sincsen ingyen és ebből adódóan ennek is van következménye – jegyezte meg Prue és megvonta a vállát, de nem kell volna ezt tennie, mert Lio pont ekkor szedett ki egy nagyobb szilánkot és a penge kicsivel mélyebbre ment, mint kellet volna. – Lio! – szűrte meglehetősen fájdalmasan a fekete hajú legjobb barátja nevét a fogai között a nő.
• Ha esetleg nyugton maradnál egy pillanatig, akkor talán kevésbé fájna – tanácsolta Lio. – De sajnos, némelyik nagyon mélyre ment és ki kell szednem őket, ha csak nem érzed szükségesnek azt, hogy megtartsd őket.
• Nem, szerintem igazán meg leszek nélkülük is – morrant fel Prue. Nem fájt neki, legalábbis annyira, de nagyon kellemetlen volt. Igaz, hogy sokkal rosszabbat is túlélt már, de ettől még nem lett kellemesebb az érzés.
• Én mondtam, hogy megcsinálom neked akár egy perc alatt is, de te Liót választottad erre a feladatra, szóval, most már szépen tűrjed csak – jegyezte meg Lance. Prue válaszként letört egy kis darabot a székéből – ügyelve rá, hogy azért ne essen le róla a ruhája maradéka – és szőke hajú legjobb barátjához vágta. Lance a mellkasától egy centire állította meg a felé irányuló támadást, ami az egyik tüdejét volt hivatott eltalálni. Elijah értékelte, hogy Prue nem Lance szívére célzott itt mindenki előtt. Klaus érdeklődve hallgatta a barátok beszélgetését, de gondolatai jó részét továbbra is a gyógyír töltötte ki. Kol megengedett magának egy szórakozott vigyort, még ebben a helyzetben, amikor kissé neheztelt a nőre, akkor sem tudott nem mulatni azon, ahogy Lance és Lio Prue-val szemben viselkedet. Damon furcsán bámulta a nő két ismerősét és úgy vélekedett a helyzet alakulását illetően, mintha egy testvéri civakodás kellős közepébe csöppent volna. Egyébként valamilyen különös oknál fogva olyan érzése volt, mint ő már átélt volna egy ehhez nagyon is hasonló szituációt.